2011. február 21., hétfő

Miből él a zenész?

Aki a honlapomon jár, láthatja, hogy nem sokat játszom. Ezt igen nehéz lelkileg megélnem, de nem erről akartam írni.
2005 áprilisában a Zenészmagazin címoldalán szerepeltem, és a cikkben a 2004-es évet taglalva számolgattuk a riportot készítővel, hogy 11 különböző formációban szerepeltem. Ez mára elérte szinte a nullát. Az okok közt sok minden szerepel, tulajdonképpen ezekről akarok írni, de ezek az okok nem a megbízhatatlanságomban, vagy az állandó késéseimben, vagy a felkészületlenségemben keresendők, mert ezekre sosem volt panasz. Ha olyan munka talált meg amit nem tudtam megcsinálni, ott inkább én álltam fel. Ezelőtt 10 évvel, meg még 6 évvel ezelőtt is 20e ft-os gázsikat is meglehetett kapni budapesti klubokban. De már akkoriban is folyton panasz volt a gázsik kifizetésével, és általánosan jellemző, hogy nem igazán kapta meg a zenész azt a tiszteletet, ami a munkájához feltétlenül szükséges. (nem elrugaszkodott riderekre gondolok) Amikor egy ilyen helyen munkálkodó pincér is rászól a zenészre -nem éppen udvarias stílusban- hogy hangos, akkor nem igazán van kedve az embernek ilyen helyre menni. A művészeteknek feltétlen velejárója a csomagolás, a körítés. "A gyöngyöket nem lehet a disznók elé dobni". Washington városban 2007-ben csináltak egy remek kísérletet, amiben ennek a körítésnek a jelentőségét, próbálták bizonyítani. Egy híres hegedűművész Joshua Bell koncertje volt a városban. A jegyek hónapokkal a koncert előtt elkeltek (100$-os jegyek voltak), és a média is figyelemmel kísérte az eseményt. Az emberek még a köhögésüket is visszatartották a koncert alatt. A kísérletet végző Washington Post megbízásából a koncert harmadnapján rejtett kamerák kíséretében a városi metró megállóban adta elő ugyanazt, ugyanazzal a hangszerrel. Természetesen órák alatt talán csak 3-an álltak meg, és mindössze 1 ember ismerte fel az illetőt. Nem különösebben érdekelte az embereket az a muzsikálás. És összesen annyi pénzt kapott mint 1,5 jegy ár...:)
Tehát elmondható, hogy a különböző művészeti ágaknak meg kell adnunk a módját a helyet, meg kell teremteni az atmoszféráját, és akkor az felöltözteti a közönséget is az eseményre. Ez hozzátartozik az élmény maradandóságához. Végeredményben a közönségért van/lenne erre szükség. Ezt a tényt felejtjük el az utóbbi 20 évben. Ma a szórakozóhelyeken akik kitalálják, hogy legyen élő zene, általában fogalmuk sincs mibe vágnak bele. Valahogy azt gondolják a zenészről, hogy ő valahol másutt, egy számukra ismeretlen helyen rakja össze a havi betevőre a pénzt, és csak barátságból szórakozni jár oda. Munkánk olyan mintha mi is pincérek lennénk, de sokszor még az se. (A pincérekkel egyébként semmi bajom, főleg, ha barátságosak! :) ) Totálisan elértéktelenedett a szakmánk, aminek mi zenészek is okai vagyunk, mert a gázsik feleződtek, szó szerint visszafelé megyünk a gázsikban, és mi még ezekre is elmegyünk. A kifizetések is sokszor vérlázító és megalázó helyzeteket szülnek, és ennek a szakmának semmilyen védelme sincs ez ellen. Velünk mindenki azt tesz amit akar, mert nincsenek következmények. Jogi szabályozás, és erős szakszervezet kellene. Lengyelországban hasonlóan mint nálunk a mulatóhelyek támogatást kapnak a cigaretta és italcégektől. A különbség csak az, hogy ott ezek a multi cégek, megszabják hogy a támogatás x %-át zenészgázsira kell költeni (talán ezt a cég leírhatja az adójából nem tudom). És az a lokál tulajdonos aki meg lenyúlná ezt a lét, az nem tud sokáig titokban maradni, mivel komoly szankciókkal és büntetéssel járna, így nem jellemző, hogy erre sor kerülne. A forint folyamatosan romlik, és ebben a zenész gázsik még visszafelé mennek, és ezek kifizetése is kérdéses.
Ez persze nem oldaná meg azokat a nagyobb problémákat melyet világszerte megfigyelhetünk. Nevezetesen a silány, és gyorsan elérhető értéktelen dolgok eluralkodása, és törekvése a teljes piac lefedésére. Ez a folyamat már jó pár éve elkezdődött, valamikor a 90-es évektől kezdődően, és a mai napig tart, és ki tudja hol áll meg. Én úgy hívom: a Big Brother effektus.
A gagyi és az értékteremtő mindig is párhuzamosan működtek egymás mellett. Ez régen is így volt, és ma is. Az a tény viszont, hogy az értékteremtő, az egyetemes, megkérdőjeleződött társadalmi szinten, és bagatelizálódik, értékeink vesznek, és ennek mi leszünk vesztesei, illetve a következő generációk, nos ez az ami igazán aggasztó. Az hogy a profit mozgatja a dolgokat nem újdonság, és ezzel nem is lenne baj.(?) A baj az hogy ez kizárólagosságra törekszik, és azzal az igénnyel lép fel, hogy az erre való hivatkozással ő mondhasson ítéletet érték és értéktelen felett. Ez óriási hiba.
Nekem az egész életem a gyakorlásról, a zenélésről és a muzsikában való elmélyülésről szólt és szól. Az értékteremtésről. Én hiszek a zene egyetemes mivoltában, abban hogy az ember csak a zenével élhet teljes életet.
Én a munkámat sokkal de sokkal többre értékelem annál, mint amennyit ma fizetnének érte, és egyáltalán ahogyan viszonyulnak hozzá, és nem vagyok hajlandó gombokért adni. Akkor inkább otthon maradok. Ha tényleg nem kell senkinek, akkor ott eszi meg a fene az egészet a számitógépemen ahol dolgozom. Akkor tudomásul kell venni, hogy az igényes/értékteremtő zene a kutyának sem kell, elértéktelenedett és pont. Csak arra jó hogy a művészlelkek korképet állítsanak, arról ami körülvesz bennünket és amiben élünk. Hátha egyszer valaki előhalássza valahonnan, és meglátja benne a XXI. század nyitányát.
Itt egy sztori ami legutóbb történt velem: E. Jancsi barátom felhívott telefonon, hogy 3 nap múlva nem érnék e rá játszani duóban, de nem vele, mert ő valahol máshol lép majd fel? Mondtam rendben. Kérdeztem mennyi a gázsi? Azt mondta 15e ft. Erre kérdeztem fejenként? Mire ő azt mondta nem, ez az egész. Pillanatnyi csend, majd mondtam rendben. És elkezdtem gondolkodni, kinek mernék a szemébe nézni, és azt mondani, hogy gyere el 5-7e ft-ért játszani? Gondoltam hívok egy tanítványt. De aztán ahhoz sem volt pofám, és persze újra eszembe jutottak mindazok amiket az elébb már leírtam. Akkor a tanítványt lemondtam, és visszaszóltam a Jancsinak hogy rendben, de ezért a pénzért egyedül csinálom meg a bulit. (és akkor ez a 15e ft egy minimum 6 évvel ezelőtti gázsinak felel meg, ami egy forintot nem emelkedett a pénz romlásával.) 2 napom volt a hír szellőztetésére. El is jöttek páran. Este 9-12-ig muzsikáltam (egy kis helyen) és a végén a pincér odaad egy tizest. Mondtam ne haragudj de nem ennyiben állapodtunk meg. Elnézést kért (fain volt) és odaadta végül a 15 e ft-ot. A történethez az is hozzá tartozik, hogy a tulajdonos az este folyamán elmondta, hogy "én legalább segítek rajtatok, és munkát adok nektek, mert tudom hogy nincs munkátok és csórók vagytok" Miután elvállaltam a munkát, nem lett volna korrekt tőlem vitába bonyolódni, és felvázolni hogy ezzel a mondatával "döfte belém a kést", és ez inkább megalázó, mintsem segítség.
 Sőt, az az érzésem, hogy ezek a tulajdonosok, elképednek a sztorinkon, hogy hogyan tudnak szegény zenészek megélni ilyen körülmények között, de ugyanakkor nem érzi magán a felelősséget aznap este, mikor ott játszol, és neki fizetnie kéne. Vagy rosszabb esetben még ellenséges is veled, és egy élősködőnek tart, aki csak azt látja a zenészben hogy: "na ez is csak a pénzemet akarja, de azt nézheti..."
Itt egy másik történet: Február végén, március elején, elkezdtem telefonálgatni, hogy az új zenekaromnak bulit próbáljak lekötni. Az egyik helyszín tulajdonosát 17 éve ismerem. Sem jóban, sem rosszban nem voltunk soha. Amolyan kollegiális kapcsolat volt.
Mondam neki, hogy szeretnék náluk is bemutatkozni az új formációval. Mondta, hogy sajnos hónapokra be van telve és legközelebb csak május végére tud időpontot adni. Mondtam semmi gond, mindenütt így megy. A dolgoknak van átfutása. Egyszer úgy is eljön az a nap. Mondta hívjam fel egy pár nap múlva, mert akkor lesz nála a notesz. Mondtam O.K. Hívtam, és adott egy időpontot. Végigkérdeztem a zenekart, mindenkinek jó volt. Visszahívtam, és mondtam jó. Megállapodtunk az összegben, a szállításban, és el is könyveltem magamnak, hogy milyen kevés hely van ahol ilyen korrektül mennek a dolgok. Pedig már akkor gyanút kellett volna fognom.. A koncertet elkezdtem hirdetni. Eltelt egy pár hét, és gondoltam felhívom, hogy kérjek plakátot, szórólapot, hogy helyileg én is tudjam hirdetni a bulit.
Felhívtam:
én: - Szia! Bocs a zavarásért, csak azért hívlak, mert ha van esetleg plakát, vagy szórólap a bulira, akkor vinnék belőle, hogy én is hirdethessem a bulit.
ő: -Milyen bulit?
én: -.....őő Hát amit május x-re lefixáltunk.
ő: -Nem emlékszem, de milyen jó hogy hívtál, mert így legalább kiderült.
én: -Én már hirdettem a bulit.
ő: -Sajnálom, de ezt az időpontot már korábban odaígértem valaki másnak.
(Most akkor nem emlékszik, vagy odaígérte másnak? Honnan tudja fejből, hogy ki van azon a napon, ha nekem napokat kellett várnom, hogy a noteszéből kiderüljön egy szabad nap? Erre notesz nélkül is emlékszik, hogy az biztos nem jó. És ha úgy van ahogy mondja, akkor miért adott rossz időpontot, ha az korábban már másé volt? Az nem volt beírva a noteszba?)
én: -De, mondom megállapodtunk az összegben is, és a szállításban is.
ő: -Sajnos, nincs pénz, nem tudom a támogatónktól, egyáltalán kapok e támogatást. Már az aktuális hónap is bizonytalan.
(Most akkor pénz nincs, vagy az időpont foglalt?)
ő: -De jelentkezz június elején, hátha szeptembertől....
én: -Még jó hogy hívtalak, különben ki sem derült volna.
ő: -Igen, jól tetted hogy hívtál.
én: -Köszönjük a lehetőséget! Szia!
ő: -Szia!
 Soha rosszat nem mondtam erre az emberre. Az ilyen beszélgetésekben azért nem szeretem feltenni a zárójeles kérdéseimet, mert a kitérő fal szövegekből kitűnik, hogy ebből buli biztosan nem lesz. Nos akkor mit érek vele? Attól még hogy szembe állítom a saját hazugságaival, még a világon semmi sem fog változni. Én legalább tudom, hova nem szabad menni többet.
 Olyan is megtörtént (nem velem), hogy a zenekarnak sejtése volt, hogy a tulaj nem akar majd fizetni. Ők oda cumoltak a motyókkal nyílván azért mentek hogy játszanak. Előre kérték a buli előtt a gázsit. A kidobóemberek meg jól elverték a zenekart. Értitek ezt? Elverték őket! Miután előre merték kérni a pénzt, mert biztosítva szerették volna érezni magukat.  Ebből is látszik, hogy mennyire értékelik a munkánkat azok akik egyébként minket hívnak. Az eszem megáll komolyan mondom.
Milyen messze van ez attól, hogy kultúrált körülmények között lehessen dolgozni?
   Tehát amikor azt írtam hogy én többre tartom a munkám, akkor nem szuper gázsikra gondoltam, hanem arra hogy egy jazz zenész ne kaphasson ma 15 e ft-nál kevesebbet. Ha egy egyszeri benzinpénz 2200ft oda-vissza, és van rá egy próba ami mondjuk 3000ft bérleti díj + benzin, akkor a 15e ft-ból megmarad a fele. Így kell számolni ezt a 15e ft-ot amit írok. És persze mindez ha számlára megy, -mi másra ugye-, akkor ebből semmi sem marad. (Ha egy gázszerelőnek 4-5e ft a kiszállás, és akkor még egy csavarhúzót sem vett a kezébe.)
 És ne a zenésztől várják el hogy egyben a marketing manager legyen, vagy ha igen, akkor azt is fizessék meg. Ezzel együtt nyilván a zenész elemi érdeke, hogy reklámozza a bulit. Én több olyan muzsikussal is dolgoztam évekig aki magára vállalta a manager szerepét, minden klappolt, az utazás, a gázsi, a szállás, plakátok, de mire a szinpadra került, már nem tudott fejben, szívben, lélekben ott lenni. 2, de inkább 3 ember munkáját végezte. Látszott hogy ezt bizony nem neki kéne csinálni, vagy ha mégis, akkor inkább adja át másnak a szinpadot, mert oda ilyen lelkülettel, nem érdemes feljönni. Nem jó a zenészt ilyen állapotba hozni, mert ez nem az ő dolga.
És sok zenekar számára ismerős a sztori: Az első bulikötésnél mi az első kérdés? Hány embert hoztok? Tehát a tulaj nem fektet be egy fillért sem. Neki rögtön kell a haszon. Ugyan hogyan tegyen szert egy banda közönségre, ha nincs hely ahol ez kialakulhasson? Én zenészként mindent elkövetek, hogy értesítsem a közönségemet. Ezért van honlapom, és persze az interneten megpróbálom minél több fórumon megosztani. Ez sok idővel, pénzzel és energiával jár, de szeretem csinálni mert ez nekem is érdekem. Ezzel egyébként nem vagyok egyedül. Sokan csináljuk ezt így. Nos akkor egy 7e-ft-os gázsiért plakátokat csináltassak, és fizetett médiában hírdessem a bulikat? A klubtulajdonos mit tesz azért, hogy oda menjenek az emberek? Miért nincs meg az a módi, mint amerikában például, ahol egy zenekar több napon át játszik egy helyen? Hogy tudjanak róla az emberek, hogy oda szokjanak. Már az első bulira teltházat kell vinni? Amíg nem kap törvényi szabályozást ez a szakma addig itt nem lesz változás. Az a tulajdonos aki élő zenét akar, annak meg kell tanulnia hogy mennyibe kerül a zenész. És ezzel kell kalkulálnia. Ha sokallja, akkor tegyen be gépzenét. De a zenészt ne nézze annak. Én ezért szálltam ki a klubozásból. Mert ehhez már "öreg" vagyok. Nézem a kollégáimat akik játszanak. Irigylem őket a sok buliért. De mikor megnézem közelebbről hol, mennyiért, milyen körülmények között teszik, már nem. Szomorú. Én inkább keveset játszom, de akkor az legyen olyan...mint amiért elkezdtem anno. Ez az "olyan" egyébként nem jelent nagy dolgot. Csak azt, amiről a koncertnek szólnia kell.
Azt hiszem minden élő zenés helyre olyan embert kellene alkalmazni, aki nem csak a koncerteket koordinálja plusz munkaként, hanem a reklámban és a marketingben is népszerűsíti a helyet, és gondoskodna arról hogy a szórakozni vágyók oda menjenek. Ha ezek az emberek motiválva lennének, akkor talán jobban menne a dolog. Hiszen ez is csak egy szakma amit lehet jól, és rosszul is csinálni. Ismerek olyan helyet, ahol a koncertprogramban van egy sorozat amit valaki más csinál/szervez. Azokra a koncertekre mindig többen mennek. Megtalálta azokat a zenekarokat akik hozták a közönséget? )) Biztosan sokkal kevesebb hely maradna, és kevesebb zenész muzsikálhatna, de akik bent maradnának, emberibb körülmények közt végezhetnék a munkájukat. 22 év telt el a rendszerváltás óta, de ezt még senki sem tette rendbe.
Ezzel a szakmával is úgy voltak a rendszerváltáskor mint a legtöbbel: Majd beszabályozza önmagát -mondták- majd a piaci viszonyok szabályozzák annak folyását. Ezt óriási hiba volt hagyni veszni. Láthatjuk az eredményét. Totális káosz van, mindenki néz a másikra, és azt várjuk, hogy majd csak tesz valaki valamit, de azt sem tudjuk kinek kellene rendbe tenni. Ezért én ezt elkezdtem magamon.

30 megjegyzés:

  1. És még akkor arról szó se volt, hogy a sok tanulás, gyakorlás mellett a hangszerpark beszerzése/karbantartása se két fillér... Már ezek miatt sem arányosak ezek az arcpirító, 10e alatti gázsik :(

    VálaszTörlés
  2. Teljes mértékben egyet értek veled!

    VálaszTörlés
  3. Az említett szóló koncert is sétáló utcában volt. vagy jó 300 méter vittem a stratóm a ládám és a marshall fejem. A végén legalább a vendégeim segítettek vissza az autóhoz.

    VálaszTörlés
  4. Én nem vagyok zenész, de ezt elolvasva abszolút mértékben megértem, amiről írsz, és nagyon megbecsülöm a munkámat, ami azért ennél jobban fizet... Elképesztő, hogy milyen helyzet van Magyarországon. Hogy egy tehetséges zenész szó szerint éhbérért küzd. Ez a jelenség nyugaton NINCS, én tudom.

    VálaszTörlés
  5. Nemrég történt, hogy apámék blues-rock bandája fellépett egy helyen, és a gázsit nem is a tulaj adta, hanem az Önkormányzat egy fesztivál keretén belül. 40 ezer ft jutott 6 zenészre. Jó oké, örömzenekar, nem ebből élnek. De most jön a csavar: A tulaj 20 ezer forintot adott csak oda nekik, mivel szerinte 20 ezer Ft-ba kerül a jogvédőknek kifizetett "jogdíj" amit bulinként kell kifizetni (mintha mondjuk gépről rakná be a zenéket) az teljesen lényegtelen, hogy eredeti saját számokat játszottak...Valami ilyenről hallottam, hogy élőzene után is kell fizetni, de a gázsi felét??? Elképesztően vérlázító az egész, és csalásnak tartom.

    Ilyenről hallottatok ti? Természetesen azóta sem kaptak egy fillérrel sem többet 20 ezernél.

    Teljesen átérzem a helyzetet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szevasz renhoek!

      Látom, hogy korábbi a poszt, de hátha még aktuális a hozzászólásom, és infót tudok adni.

      Hobbyzenész vagyok egy amatőr zenekarban, az alázatosabb fajtából való.
      Javaslom, hogy az Artisjus szabályzatnak nézzenek utána édesapádék:

      Jó tudni, ha véletlenül maguk szerveznek, hogy milyen rendezvény amiért nem kell fizetni a szervezetnek (belépődíj nélkül - szabadfelhasználás), illetve milyen rendezvény, mennyibe kerül. (Árkedvezmény is létezik.)
      Minket is akart már az Artisjus feljelenteni, mert azt hitték nem adtunk le (szerző/eredeti előadó-zenei szám) listát (helyszínen átvételi igazolással), nem tudták, de elmaradt az a rendezvény, így minden rendben volt. Mivel mindig mindent rendezünk magunk körül, ezért nekünk nincs mitől tartanunk.
      Az előadó sohasem fizet szerzői jogdíjat (hacsak nem ő a rendező, egy fizetős rendezvényen)... nálunk is próbálkoztak be kocsmatulajok - a szerencsétlen majmai!
      Volt olyan is (Miki-re hivatkozva) hogy előre (bizalmatlanság, és előhírek miatt, valamit akivel eredetileg letárgyaltunk kilépett a szervezésből) megjelenés után hamarosan kértük a gázsit:
      Én: - Szevasz! Akkor itt vagyunk, józanul, technikával, beálltunk; akkor kérnénk a megbeszélt összeget!
      Válasz: - Valamire való zenész nem kér előre gázsit! (Kac-kac!! :) )
      Én: - Rendben, de utána ne kelljen kérni!
      Végül is rendben volt aztán minden, de ilyen dumát...

      A gázsiról sajnos én sem tudok derítőbb történeteket. 4 zenésszel: 5-10-20e HUF komplett műsor.
      Persze van az az esemény, amikor magunkat kihangosítva elmegyünk szívességből, csak olyankor a másik oldalon nincs profitszerzési kényszer/kívánalom...
      Kívánom a szívvel szerzett és előadott zenéknek a felemelkedést, zenésztársaim!

      Üdv: doki - hidro pláne

      Törlés
  6. Én hallottam, de nem jogdíj, hanem sáp néven...

    VálaszTörlés
  7. Ez a dolog, mint oly sok minden más is, elsősorban a) jogi, illetve gazdasági és közigazgatási szabályozatlanságok és szabálysértések áldozata, másodsorban b) a természetes kiválasztódást sokszor megszabó művészeti, piaci és általános társadalmi szempontokon túl:

    a)

    1) a munkavállalók gyakran nem adnak, a munkáltatók meg nem kérnek számlát;
    2) a rendezők gyakran nem fizetnek szerzői és előadói jogdíjakat, a művészeket képviselő jogvédők meg nem hajtják be azokat;
    3) az adó és más hatóságok gyakran nem járnak el, az őket felügyelők meg nem ellenőrzik őket;

    b)

    1) a művészi érték, különösen az alkotó életében, ritkán mérhető, vagy jellemezhető pénzben, ezt legjobban az alkotók tudják, ezért is alkotnak és nem gyártanak vagy szolgálnak;
    2) a piaci (értsd kereslet-kínálat) törvények határozzák meg, hogy ki mire költ pénzt, ezért is van, hogy ma már túl sok művészdiplomát osztanak szét;
    3) a társadalmat foglalkoztató problémák közt valószínűleg az utolsók között szerepel az elvont alkotásokat létrehozó művész jólétének kérdése, míg az elvont alkotókat a legritkább esetben lehet szakszervezeti összefogásra serkenteni.

    Nehéz ügy.

    VálaszTörlés
  8. Egyetértek, tízéves gázsik vannak, sokszor belépőre játszik az ember, akár még a jegyszedést is saját magának kell megoldania. Szélsőséges esetben még le is cseszik, ha az egyébként eljött közönség "alulfogyaszt", ha a csósók közül kerül ki, aki egy kóla mellett üldögél egész este. De a vendéglátóhelyek is küszködnek (a korrektebbek is és az inkorrektebbek egyaránt). Meg most itt van a szigor: ha végre volna elég embered, hogy lássák, mennyien jönnek le a bulira, felét elzavarhatják, mert be vannak tojva a létszámkorlát miatt. Esetleg emiatt már inkább le is mond a hely az élő zenéről. Ez is a zenészre hull vissza, nem elég az eddigi mizéria a meghalt cédébiznisszel együtt. Nekem már maradt el koncertem emiatt.

    VálaszTörlés
  9. Hiányoznak a régi IGAZI ifjúsági klubok...
    Józsefvárosi, Ötvös, Kassák, Mom, FMH mittudomisén...
    Csak a kocsmaművészet maradt.
    Meg a marketing...
    Teljes mértékben egyetértek Veled!
    Hasonló a cipőnk...
    Sajnálom, hogy itt tartunk.
    Hogy erről kell beszélgetnünk.

    VálaszTörlés
  10. Elég megrendítő amit leírtál de a legszomorúbb, hogy igaz. Én úgy veszem észre, hogy ez napi téma lett a zenészek körében és talán nem csak az orvos szakma kezd kiszivárogni külföldre. Elég borúsan látom a jövőt sajnos ezzel kapcsolatban. Egyenlőre arra van idejük az embereknek, hogy azt csinálják amiből meg tudják keresni legalább a kajára valót, nincs idő egyszerűen azzal foglalkozniuk, hogy aktívak legyenek a témában. És ezalatt értem magamat is, pedig elég frusztráló a helyzet. Az is szomorú, hogy a szakma nagyon fel van hígulva, van olyan ember aki elvégzi LFZE-t és "én kérek elnézést" ahogyan és amit csinál.
    A helyeken a "munkakörülmények" szinte kivétel nélkül borzalmasak...ahogy említetted is..hangerő nulla..(nekem is volt olyan hogy a kassza hangosabb volt mint én..)
    Édesapám is gitáros volt, le is kellett tennie vizsgát ahhoz, hogy zenélhessen, de már ő sem volt megelégedve a helyzetével és így belém és a testvérembe is azt nevelte, hogy "legyen szakmád fiam"(bátyámnak nem sikerült...Ő zenész lett..már csak azért is, de nem itthon folytatta, mert itthon már 20 évvel ezelőtt is éhen halt volna. Pedig nagyon jó zenész!!!Elfogultság nélkül.
    Az egyetlen dolog talán ami megmenti a zenészeket az éhenhalástól ha kicsit kinyílnak, elkezdenek más irányba is nézni nem csak előre mint az "igásló", fejlődni, igényelni az új dolgokat és nem fúrnák egymást, döfnék egymás hátába kést. Alapjáraton széthúzás van..ezt nehéz lesz összefogni, remélem neked, nektek sikerül.

    Üdv. Rozina

    VálaszTörlés
  11. Szép napot!

    Valóban nagyon szomorú ez a helyzet. Én úgy érzem, a fő oka a dolognak a kereslet hiánya. Annak pedig a fő oka a feltörekvő nemzedék kultúrájának élsívárósodása. És ez innen egy öngerjesztő folyamatnak tűnik. Ennek oka mi lehet? Hogy üzletet a marketing managerek a pop szakmában látnak?
    De hagyjuk a múltat és a jelent tanulságnak. Mi t lehet, mit kell tenni azért, hogy a folyamat megfordulhasson?
    1. Várjuk, hogy csoda történjen?
    2. Várjuk, hogy állami szintű beavatkozás történjen? Fog? Lobby nélkül?
    3. TESZÜNK valamit az ügy érdekében.

    Hát TEGYÜNK az ügy érdekében...

    további szép napot kívánok: Kemot

    VálaszTörlés
  12. Nem sokat változott a helyzet az elmúlt évben. Lehet hogy a szakmánk meg fog szűnni, hasonló módon, mint a bognár a takács, a szűcs és még egy pár. Egy neves művész kollégám szerint (igaza lehet) szét fog válni teljesen a szolgáltató zene a művészi produkcióktól. Ezt arra értette, hogy a művészi produkciókban mindig is ott lesz az élő hangszer, természetesen küzdve a fennmaradásért mint ahogyan az ment ezidáig is.. a szolgáltató zenében pedig előbb utóbb teljesen eltűnik majd az élő hangszer. Hajózó, külföldön szállodázó zenész kollégáktól/barátoktól hallom, hogy ott is már csak a kisebb létszámú zenekarok játszhatnak. Megindult ott is a "zsugorodás".

    VálaszTörlés
  13. Maximálisan osztom a leírtakat,s magam is borúlátó vagyok sajnos a jövőt illetően.
    Jó ideje nem játszunk kis helyeken a fenti okok miatt,csak egy-egy alkalommal teszek kivételt konkrét okból.
    Az országban szerencsére még sok fesztivál működik,ha ezekre bejut az ember,akkor kevésbé érzi magát talán parkolópályán. Ehhez viszont az a bizonyos megfelelő menedzsment és a hozzá társítható kapcsolatrendszer és lobbi szükséges,ami valóban nem elsősorban a zenész asztala.
    Normális szinten zenéből megélni csak bizonyos,jó időben-jó helyen lévő bandáknak megy itthon,főként az ősrégi bútoroknak,leszámitva néhány fiatal tehetséget,akiknek valóban sikerült az áttörés okos marketinget is bevetve.
    Jó menedzserekre és valódi mecénásokra lenne szükség,akik el tudják különíteni a konkolyt a búzától! Személy szerint kívánom neked,hogy ismét elfoglalhasd méltó helyed a zenei életben,s ne kelljen többé megalázó helyzetbe kerülnöd! Melinda

    VálaszTörlés
  14. Hát nézd... Ha a "buli" arról szól, hogy nyereséget termeljen a tulajnak, akkor az élő zene csak egy eszköz ennek a nyereségnek a maximalizálására. Innen kezdve a zenész is csak "eszköz". Azért ennek csak eléggé közvetve van köze a művészethez sajnos.

    Gábor

    VálaszTörlés
  15. Kedves Birta Miki! Nem ismerjuk egymast, veletlenul tevedtem az oldaladra, sok a kozos ismerosunk.

    Roviden csak annyit, hogy pontosan leirtad annak az okat, miert is hagytam el vegul Magyarorszagot zeneszkent. Egy dolog a megalazoan alacsony gazsi, de az a hihetetlen mod ahogy a profi zeneszek otthon kezelve vannak, nos, nekem nem volt elviselheto tovabb. Tiszteletnek nyoma sincs, holott ledogozzuk a fenekunket.
    Kiugrasi lehetoseg nincs, es nem is nagyon lesz, ez boritekolhato, pedig a magyar profi zeneszek (koztuk magad is) boven a kulfoldi atlagszinvonal felett zenelnek (legalabbis ebben a regioban). A magyar zenetanitas, es tokeletessegre torekves meg kell mondjam, kiemelkedo a kulfoldi szinvonalhoz kepest, legyen szo a jazz konzi szinvonalarol, a Kobanyai Zenei Studiorol, vagy a klasszikus kepzesunkrol.

    Nem akarom azt mondani, hogy jelenleg barhol mashol Europaban olyan sokkal jobb lenne anyagilag, csak eppen meg lehet elni ugy, hogy nem fanyalodok ra arra, hogy tanitanom kelljen (nem szeretnek, nem nekem valo)... es kozben egy szuk, de fizetokepes csoport figyelme, es tisztelete ovezi a munkamat amiota nem elek otthon, pedig semmit nem csinalok maskeppen.

    Nem is tudnek jobban egyeterteni a cikkeddel.
    Udvozlettel:
    Gabnai Mate
    Strasbourg

    VálaszTörlés
  16. Jómagam is "zenész" vagyok (az idézőjel nem véletlen, Mikihez hasonlítva borzasztó kezdőnek számítok), és egyetértek a leírtakkal.
    Ugyanakkor látni kell a másik felét is: nagyon "felhígult" a szakma. Manapság minden tizenéves, aki hangszert fog a kezébe, egyből koncertezni szeretne. Megfelelő zenei előképzettség nincs, saját dalok nincsenek, csak a színpadon állás a lényeg, és bizony, ők akár úgy is elvállalják, hogy ők fizetnek (hány, de hány ilyet ismerek! Jönni akartok? 20.000 forint terembérlet). Amíg boldog-boldogtalan lehet "zenész", addig ennek a trendnek nem lesz vége. Hogy mi a megoldás? Nem tudom. Talán az, hogy az említett törvényi szabályzásba kerüljön bele, hogy mindenki csak saját zenével koncertezhet. Ez "megszűrné az iszapot".

    VálaszTörlés
  17. Én szeretek tanítani.Csinálom is,évtizedek óta,az (eleinte) aktív zenélés mellett.
    A tanítás: 14 éve költöztünk "vidékre",közel a városhoz. 2000-2008-ig egyáltalán nem kellett hirdetni,mert tanítványaink (feleségem képzőnyűvész,ő rajzot tanít) sorra nyerték a versenyeket itthon,és külhonban,szájról szájra terjedtünk,mint az influenza.Most már a fél megyében (+internet) hirdetünk,hiába. Igény lenne,pénz nincs (és mi sem emeltük a tandíjat évek óta).
    A zenélés: Ifjúkoromban beturnéztam 2 kontinenst,volt,hogy tízeter ember előtt játszék,pedig én végképp rétegzenész vagyok a 100%-ban improvizált szóló koncertjeimmel...ám játszottam több Downbeat első zenésszel is...azt hittem,ez az az "alkotói életpálya modell",melyet a 70-es években megcsodálhattam.
    A sors úgy hozta,hogy 5 ízben kelljen az életemet,karrieremet nulláról kezdeni.Nos,minden egyes alkalommal nehezebb dolgom volt,most meg egyszerűen lehetetlen.
    Ha hívnak is zenekarba - nincs kocsim (így nem is lesz).Fújhatom.
    Azt pedig egyszerűen nem képesek elhinni,hogy valaki szólóban is "be tud tölteni" egy estét.
    Itt élünk Örstől 28 percre - évek óta hirdetem: ingyen próbahely éjjel-nappal,hangszerek,erősítés van +2 üres lakás,ahol pihenni is lehet a zenélés után.Nos,hárman jelentkeztek:két amatőr,és egy vallási megszállott.
    Erről ennyit.
    A Rádió addig adta a zenéimet,míg azt MÁS valaki hozta New Yorkból (20 éve)- sőt,akkor "fiatal,feltörekvő tehetség" voltam. Itthonról mondhatni szóba sem állnak velem (mint,ahogy magyar névvel könyvet kiadni is lehetetlen (!)
    Most a jogvédelmi szarakodások miatt már nem is MERIK leadni a zenéimet,mert nem vagyok Artisjus tag...és más maffiának sem tagja.
    ...
    Nos,senki sem magyarázza el nekem,hogy nem TUDATOS lebutítása,elhülyitése megy a jónépnek,ill. a kultúra totális kiherélése.
    Hiába lenne igény - a közönség bizony ki van éhezve a hiteles zenére! Ha véletlenül elfelejtenek elfelejteni,vagy megfúrni,(és nem hiszek az ígéretben,hogy majd ők meghirdetik a koncertet),jönnek az emberek,és - kövezzetek meg - imádják,amit csinálok.
    Itt helyben sorozatosan játszottam (+kiállítások,felolvasó estek),persze ingyen.Végül ónos esőben is telt ház volt!Hja,kiderült,hogy nevünkben pályázatak pár milkára,ami zsebre is lett vágva a helyi akárki által - az újságból tudtuk meg...azóta van 4 néptánc csoport,oszt jónapot.
    A net (is) hemzseg a beképzelt amatőröktől,a pénzes üdvöskéktől (Mezzo TV-n pl. kapsz 5 percet éjjel 2-kor fél millióért)...CD-t eladni nem lehet,ki van ez találva kérem szépen.
    Logikus is: a katarzis élmény elvezethet oda,hogy az emberek egyáltalán feltételezni merészelik egy másfajta létminőség eshetőségét - és ez MEGENGEDHETETLEN!!!
    A buta rabszolga a jó rabszolga.
    Jó hír,hogy inog már a kártyavár,de elég egy Napvihar - ha kimegy a villany,bizony nincs több "playback",hamar kiderül,ki mennyit ér - na ettől retteg a t. szakma,mert valljuk be : sok sarat kell feltúrni ahhoz,hogy aranyat találjon az ember!
    Addig meg guggolva is kibírjuk,ugye...mondjuk télen nem árt többet mozogni,bár állítólag a fagyhalál nem is olyan kellemetlen...

    VálaszTörlés
  18. Hàt én màr 8 éve külföldön élek, és persze megrökönyödve hallom, hogy mi folyik otthon. Ha ez még jobban elkeserit, màshol sincsenek àlomgàzsik... én nem megyek bizonyos összeg alatt sehova, és eléggé jol reklàmozom magam, igy nem kell folyamatosan otthon ülnöm. De! Itt is vannak helyek, ahol egy egész zenekarnak 50 eurot fizetnek! és vannak is bandàk akik csinàljàk. és itt is van probléma a fizetéssel. Nekem rendszeresen tartozik Basel vàros! Fizetni csak többszöri felszolitàs utàn hajlandoak. Tehàt, külföldön sem jobb a helyzet, manapsàg koncertezéssel màr sehol se lehet megélni.

    VálaszTörlés
  19. Cáfolom azt a nézetet, hogy Nyugaton jobb a helyzet. 20 évig éltem Németországban (1984-2004) zenészként. Játszottam egyedül, piano-bárokban, megfordultam jazz-klubokban, kisértem operaénekeseket és döngettem sátoros ünnepeken vagy családi rendezvényeken (esküvő, születésnap), klasszikus képzésemnek (művészdiploma) semmilyen hasznát sem élvezhettem, hacsak azt nem, hogy minden elváráshoz gyorsan tudtam alkalmazkodni. Egyébiránt pontosan a leírtaknak megfelelő volt a helyzet. Mi, itthon, most csupán "utólértük" a Nyugatot ...
    Szomorú.

    VálaszTörlés
  20. Azért az is benne van, hogy itt Magyarországon nincs meg az, hogy ha van fizetésed akkor van életed is. A művelt nyugaton azért ez hellyel-közzel megvalósul. Azok akik itthon hallgatnák a zenédet azok max. 2x mehetnek havonta kocsmázni, többet nem, vagy még annyit sem. Ha lenne kicsit több erőfelesleg meló után, az eltartana több jobb kocsmát több fogyasztást is ahol mindez megvalósul. A szabad világban annyi történt, hogy a válság hatására valamit zsugorodtak az előadó-együttesek létszámai, nálunk meg összeomlott az egész, ebben nem volt tartalék.

    VálaszTörlés
  21. Üdv a gazdag, irigyelt, zenei nagyhatalom Svédországból!

    A mondandóm hosszabb lenne, mint amennyit egy hozzászólásba illő odabiggyeszteni, ezért a saját blogomban fejtem ki:

    Talán egy kis vigaszt, bátorítás jelent néhányaknak az alábbi pár sor.

    Itt, Stockholmban valóban más a helyzet. Figyelmen kívül hagyom a popzenét, mert az tényleg sokkal jobban megy mint Magyarországon – de nem is arról a műfajról beszélünk.

    1. Még SOKKAL, SOKKAL, SOKKAL kevesebb a fellépési lehetőség, az élőzenés hely vagy alkalom, mint otthon. Például összehasonlíthatatlanul kevesebb fesztivál és egyéb rendezvény, esemény van országszerte.

    Tovább: Miből él a zenész (énekes)?

    VálaszTörlés
  22. Már vagy öt ismerősöm megosztotta a cikket facebookon, tehát az írásod sokaknak az elevenébe talált. Szerintem a megoldást is leírtad: "Jogi szabályozás, és erős szakszervezet kellene" Ennyi az egész: ha a vízvezetékszerelőt vagy a buszsofőrt lehetne kihasználni, nyilván őket használnák ki sajnos, csak mögöttük áll szakszervezet. A kérdés annyi, hogy ezt szerinted milyen módon lehetne a zenész-szakmára kiterjeszteni?

    Magától a helyzet nem fog változni, abban szinte biztos vagyok, a mindenkori kormányt hidegen hagyja ez a téma (amit bár sajnálok, de megértek: ez az egész csak nekünk fontos, a többségnek huszadrangú kérdés az élőzene helyzete)

    Vajon hogy lehetne elérni, hogy foglalkozzanak vele? Jó lenne erre választ találni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, én is csak a kérdéseket tettem fel, illetve az élményeimet. A megoldást közösen kell kitalálnunk. De el tudnék képzelni, egy olyan "jogszabályt" ahol le van fektetve például, hogy a zenének milyen célja van az afott szórakozóhelyen. tehát szórakoztató, tánczene, vagy koncertszerű, kultúrprogram stb. Lennének általánosan vett szabályok, és spécik is a körülményektől függően

      Törlés
  23. Az alapvető probléma amitől a Magyar Zenész Társadalom ideáig jutott, az az, hogy az embereket leszoktatták a közösségről, a klubokról a rendezvényekről. Inkább otthon maradnak (jó tudom aki dolgozik és lenne pénze elmenni fáradt, aki meg kipihent, annak nincs) és nézik a kereskedelmi média által közvetített agymosó gennyet. Ha el is mennek szórakozni, a médiafüggővé válás miatt az ott mutogatott, null. művészi értékkel rendelkező egynyári "hullócsillagokat" igénylik. Tehát, mivel nem jár a fizetőképes vendég szórakozni, nincs miből finanszírozni a zenét. A szervezett, önkormányzati, reklám, stb. rendezvényeknél pedíg szintén fontos, hogy a nagytöbség igénye ki legyen elégítve. Ezen kívűl a rendezvényszervezőnek, és a technikusnak is egyszerűbb belökni a fullplayback cd-t, és a borotválthónaljúgigomboltingesdenagytinikedvenc, vagy az önjárószilikontartály kezébe odanyomni a kikapcsolt mikrofont, mint mondjuk felpakolni egy zenekart, bemikrofonozni, lekeverni..
    több mint 10 éve küzdök azért, hogy a mi kis városunkban legalább minimális teret kapjon az igényes élő zene, van is némi eredménye, viszont ha a fellépő művészek számát, és azokét, akik ezt a tevékenységemet nem nézik jó szemmel, feltennénk egy mérlegre, a zenészeket tartalmaző képzeletbeli serpenyő igen gyorsan jó magasra emelkedne....

    VálaszTörlés
  24. Sziasztok! Mi egy-két éve ezzel már foglalkoztunk. Íme amit akkor kitaláltunk, de sajnos - és lehet azért mert a zenész nem üzlletember, manager - nem indult el kellő képen a dolog. Hátha most. Tehát nézzétek meg és ha jónak gondoljátok lépjünk közösen. Az FB-n fent vagyunk.
    Dani

    A magyar KÖNNYŰZENÉSZEK ÉRDEKEINEK KÉPVISELETE. Pozitív ellenállás és összefogás a most életben lévő, zenészek mindennapi megélhetését veszélyeztető folyamatok ellen.
    Küldetés
    - Play.back elleni mozgalom
    A magyarországi könnyűzenészek fellépési lehetőségeinek, adózásának, működésének, megélhetésének könnyítése érdekében törvénymódosítások kidolgozása, eljuttatása az abban kompetensek felé

    - Alternatív ének-zeneórák – interaktív órák
    - Rekreációs tevékenységek kiterjesztése az élő zenélés kapcsán pl. drogmegelőzés nyugdíjas korú zenészek bevonásával
    - A fentiekhez hasonlóan a hallható anyag, mint instrument hangjai és a látvány kapcsolatának fontosságára való felhívás!

    - Jogszabály módosítások, érdekek megváltoztatása az élő zenét "felvállaló" szórakozóhelyek és az ott játszó zenészek vonatkozásban, (támogatási alap létrehozása a külön könyvelési tételként feltüntetve a belépődíjat és a zenész gázsít)
    - Jogdíj: Élő zene olcsóbb, mint a mű zene. Internet jogdíj a havi díjban!
    - Rendszeresen koncertező zenészek és élő zenét nyújtó helyek- Jogdíj: Élő zene olcsóbb, mint a mű zene. Internet jogdíj a havi díjban!
    - Rendszeresen koncertező zenészek és élő zenét nyújtó helyek támogatása
    - Fellépni a pontos megnevezések mögöttes tartalmának pontosságáért! Pl.: Koncert fogalma, Playback Show, Zenekar, stb és ezen szavak használatának betartatása.

    Céljaink:
    - A ZENE(modern Zene),MINT ÖRÖKSÉG FONTOSSÁGA. AZ ÉLŐZENE ELŐTÉRBE HELYEZÉSE.

    CSATLAKOZZ, HA TENNI AKARSZ A JÖVŐDÉRT!

    VálaszTörlés
  25. Sziasztok Horváth Tamás vagyok és engem is érdekelne a link!:)))

    Én zongorázgatással próbálkoztam, most már biztonsági őrként dolgozom, gyerekkorom óta tanultam és gyakoroltam a zenét, és mindig tiszteltem és becsültem (még mindig persze) a nagy "öregeket". Hát ki ne értékelne egy Garay Attilát, Csonka Emilt, és egy személyes jó barátomat had említsek meg Kiss József (dobost, Stúdió, Vasutas zeneiskola Gellért szálló stb.).
    És itt fel is tennék egy kérdést, mind a művész úrtól, mind pedig a hozzászólóktól, ugye a cikkben is és a hozzászólásokban is felmerült egy "valamikori szakma" felhígulása, de van egy nagyon rossz magyar szokás, amit én a cikkből, és a hozzászólásokból is kicsit kiérzek, mégpedig az a bizonyos névtelenség. Ezalatt vegyünk egy példát hogy mindenki jobban megértse.
    Mi is kell egy szakma felhígulásához?
    Kellenek megfelelő körülmények, (nekünk így is jó).
    Na ezzel nem igen lehet mit kezdeni véleményem szerint,mert nem mindenki zeneértő.
    Mivel szakmáról beszélünk, ezt általában bizonyos intézményekben, lehet elsajátítani, itt hígulhat a tanári karr, megjelenhetnek olyan személyek akik bár nagyon képzettek, mégsem tudják úgy a szakmát, és annak az átadását mint ahogy a "nagy öregek" ezt megtették. Arról már nem beszélve,hogy valakiből 3 hét vagy hónap mittudom én lényegtelen, tanársegéd lehet. Azt hiszem az előző mondatom kicsit elgondolkodtató volt, itt olyan emberekről beszélek akik pl a Real book jelzéseit még csak értelmezni sem tudják. Még egyszer mondom tanársegédekről beszélek! Akik vidéken tanítanak, elméletet és gyakorlatot. Na hogy mit az már jó kérdés ugye?
    De kik is csinálják ezt a tanársegéd képzést?
    Nem nehéz kitalálni, hogy az O.SZ.K. (országos szórakoztató zenei központ)ugye, akinek a vezetője ....
    Talán itt nem szükséges megneveznem.
    Nézzük tovább.
    Mi kell még egy szakma felhígulásához?
    Hát végül de nem utolsó sorban, maga a szakvizsga,elbagatellizálása.
    De mért is?
    Ha visszagondolunk nem is oly régen amikor még a fent említett művész tanár urak vizsgáztattak, senki nem beszélt arról hogy fel lenne hígulva a szakma, ugye?
    Milyen érdekes?
    Lehet hogy ezeknek a művész uraknak, még többet ért a szakma iránti alázat mint a pénz?
    És nézzük kik is ülnek ma a működési engedély, illetve az előadó művészi vizsgákon a vizsgabizottságba?
    Milyen érdekes, csak nem az O.SZ.K. központ vezetője és kollégái?

    És még egy érdekes dolog, hogy ha a tv-ben nyilatkozik a pl. Szirmai László, miről is beszél?
    Az sok minden lehet, de hogy a szakma felhígulását megemlíti, abban gondolom mindenki egyetért.

    Van egy szép régi mondás, amit mindig is szeretettel emlegetek, "Lehet, hogy a fejétől bűzlik a hal?"

    Ki tudja, az viszont biztos, hogy egy pár évvel ezelőtt ha valakire rámutattak utcán, hogy ott megy egy zenész, az kihúzhatta magát.
    De ma????

    VálaszTörlés
  26. Bocs, hogy beleszólok.
    Én azt gondolom, hogy el kell dönteni, hogy zeneiparos - azaz szolgáltató zenész, vagy zeneművész - azaz előadóművész, akar lenni valaki.
    Nézzük az előadóművészt.
    Először is kell, egy eladható Produkció ! Nem alkalmi összeverődések, hanem Műsor, akár Show.
    Ezután meg kellene alkotni - akár jogásszal - egy Általános Szerződési (szállítási ) Feltételeket................... vagyis milyen feltételekkel szeretnénk eladni a Produkciót.
    Ezután elkezdeni fellépni és Referenciákat gyűjteni ! Minél többet, minél jobbat - csak valóban leinformálhatót - lehetőleg olyanokat akik nemzetközi viszonylatban is jelen vannak.
    Ha ez megvan akkor kell keresni egy ügynökséget, versenyeztetve őket - lehetőleg olyat, aki több országban működik - sikerrel.
    Jó szerződést kötni lehetőleg több évre ....... fellépésszámmal, elvárt évi jövedelemmel, rezsiköltségekkel stb.
    Teljes erővel begyakorolni a műsort - akár kis klubbokban, kevés pénzért.

    Zemeiparosként : meghatározni egy elvárt jövedelmet (fizetés) netto - ezt szorozd kettővel ebben benne van jövedelemadó, járulékok.
    A rezsiköltségek miatt mindenképp javaslom vállalkozásként tevékenykedni.
    Lehetőleg mindig legyen írásos megállapodásod !!!

    VálaszTörlés
  27. lassan már annak örül az ember, ha: 1. van valaki a koncerten és 2. legalább a benzinpénzt kifizetik - ez Magyarország...

    VálaszTörlés