2013. szeptember 18., szerda

Az első gitártanárom

Az első zeneiskola ahol tanultam nagyon meghatározó volt. Jó korban ért. A legfogékonyabb koromban kamaszként. 30 év után most már tudom, egy életreszóló csomagot kaptam ott. 15 évesen már AlDi Meola koncertre vittek a Kisstadionba, Biréli Lagrénet láttam az egyetemi színpadon élőben 1987-ben.  Keith Jarret trió koncerten voltunk az Erkel Színházban... és mindezt annak az embernek köszönhetem aki ott beoltott mindezzel. Az első gitártanárom. Aki ismeri az tudja hogy legnagyobb titokként kezeli a saját nevét. Fehér Elephant a "művészneve". Én még emlékszem az eredeti nevére, de tudom mennyire fontos neki hogy ez titokban maradjon, és igazából nem is fontos. Sokszor eszembe jut. Mert én is 23 éve tanítok, és gyerekeim vannak, és persze zenész vagyok, és az értékteremtés nagyon fontossá vált a mai világban, de nekem legalább is biztosan.
A mai világban minden szükséges információt megtalálsz a neten. De amit nem találsz meg az a hangulat, és atmoszféra ami körülvesz egy ilyen közösséget mint ami ott volt. Azt hiszem egy tanárnak kedvet kell tudnia csinálni, jó illatot kell árasztani mint ahogy a Biblia mondja. Mert ezek az élmények maradandóak és életre szólóak mint ahogy nekem is az volt. A kedvenc tanárainkra (ha voltak) nem úgy emlékszünk vissza hogy milyen jól tanította az algebrát, hanem a személyes élményekre amiket vele éltünk át. Azt hiszem ezeket az értékeket nekem akkor és ott fektették le. Ez azt is jelenti, hogy mennyire fontos a jó iskola, a jó hatások. Hogy miért írom le mindezt? Az internetnek köszönhetően mindig tudtam róla, mi van vele, hogy van. De arról csak nemrég értesültem, hogy ugyanazon a helyen változatlan formában tanít a Vármegye utcában. Ma bementem 30 év után, és teljesen ledöbbentem mikor beléptem: Minden eredeti formájában maradt meg, csak úgy mint akkor. A bútorok, a képek a falon, az megszámlálhatatlan kis személyes emlék, az elefántok egész garmada, a szárított növények, sorolhatnám. Ő pontosan ugyanott ugyanabban a székben ült és tanított. Teljesen átjárt az az érzés mint amikor 1985-ben mentem gitárórára. Hihetetlen érzés volt. Váratlanul állítottam be, és csak egy rövid üdvözlégyre futotta, de nagy pillanat volt ez nekem. Aztán természetesen rosszkor érkeztem, így egy későbbi időpontban visszamentem és beszélgettünk. Őrület komolyan mondom, tisztára mint 1985-ben. Minden szó szerint eredeti formájában maradt meg. időutazás a javából! Második találkozásunkkor készítettem ezeket a képeket a telefonommal:










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése