2013. október 28., hétfő

1994 Fender American Standard Stratocaster lh (modified)




 1994 Fender American Standard Stratocaster lh (modified)


Ez a fotó még eredeti állapotáról készült valamikor 1997-98-ban:


..és a jelenlegi állapot:


Ezt a gitárt nem azért vettem, mert szerettem a stratót, vagy a hangját. Nem. 1994-ben nem volt egyszerű professzionális balkezes gitárt venni. Én örök darabot kerestem, elérhető áron. Olyat amivel lehet dolgozni. Egy jazzgitárral nem kaptam volna meg a Pa-dö-dö melót, de egy r'n'r gitárral jazzmelót igen. Akkoriban nálunk talán csak a Fender volt ilyen. Ebben két lehetőségem volt. Strat, avagy Tele. Miután engem a tremolózás felettébb érdekelt akkoriban, ezért döntöttem mellette. Ilyen egyszerű oka volt. Babos tanár úr gitált egyébként a telecaster felé. Azt mondta meg fogom bánni a stratót. Ha lett volna például balos japán Ibanez "Sco" modell, valószínűleg ma az lenne meg. (Most a tremolózás kérdését félretéve) Emlékszem volt akkoriban Yamaha balkezes modell, és egy ideig vaciláltam hogy melyiket vegyem. Szó sem volt soundról meg tradícióról. Talán még Gibson is volt balosban akkor, de az akkoriban sokkal drágább volt a Fendernél mint manapság, és nehezebben volt hozzáférhető.
 Az ahogyan ma játszom a hangszeren, az az eltelt évtizedeknek köszönhető. A "szerelem" menet közben jött. Formáltuk egymást. Ma már egy "kicsit" többet tudok erről a tipusú hangszerről mint anno. :)
Újonnan vásároltam 1994 májusában. Még 93 decemberében rendeltem. Jó sokat kellett várni. Az elején sok probléma volt vele. Csörgött zörgött a nyaka. A fogólap erezetén látszik ahogyan egy szép körcikkelyt húz a faerezet. Ez meghúzta az egész nyakat. Úgy hogy gyalulták a fogólapot és újrabundozták a gitárt, és akkor már egy számmal nagyobb méret került bele: super jumbo. Persze mindezt garanciában. A fogólap gyalulásnak volt egy másik oka is. Az American Standard fogólapjának elég nagy a rádiusza. Ez azt jelentette, hogy ideális húrmagasságnál a feltolt húr felfeküdt és elhallgatott. Ebből csak picit kellett levenni, ahhoz hogy ez ne történjen meg. Azóta viszont teljesen rendben van, bejártam vele a világot, játszott mindenféle időjárási körélmények között, mint például szilveszterkor szabadtéren a Blahán 1994-ben és teljesen rendben van. Megbízható társ.
                                                                          
De akkor ott az elején még az elektronika is elszállt. A Pa-dö-dö turné első buliján elhallgatott a színpadon... Leizzadtam. Kicserélték az 5 állású kapcsolót, és a potikat melyek persze jobbosra voltak kötve. Végtelen figyelmetlen amatőr társaság. Írtam is akkor a Fendernek egy hosszú levelet (internet még nem volt) de válaszra sem méltattak. Igaz 10 évvel később a Fender nemzetközi versenyén Angliában nyertem egy jubileumi stratót amivel szintén nem kevés baj volt, de az már egy másik történet.Nem volt egyszerű tehát az indulás. Megszenvedtem ezért a gitárért. Azóta viszont soha sem hagyott cserben. Egyszer még el is adtam, de fél év múlva visszavásároltam. Az idők folyamán átalakítások egész során ment keresztül. Mindegyik innováció volt. Adott valami pluszt a hangszernek. Jelenlegi formáját 2009 óta őrzi.

 Az eredetihez képest a következő módosítások vannak rajta:



hangszedők:

Sokféle pickup vándorolt át a hangszeren. Az eredetiek 4 évig voltak benne. A legutóbbiak 2009-10 óta.

közép és nyaki: Joe Barden s-deluxe

híd: Suhr Aldrich signature humbucker 





Medgyesi Tibor hangszerész mester barátom újralakkozta a gitárt 1998-ban. Feketéből egy áttetsző feketére festette. Hogy miért? Az első lemezem hátsó boritóján egy natúr színű stratóval játszom.






Az ez a gitár volt. Meguntam a fekete színt, eleve nem ilyet akartam, csak nem volt más választásom, (akkor fehér, fekete, és szürke volt a választék balosban. Csupa inspiráló szín..) és azt gondoltam, házilag is tudok natúr gitárt csinálni. Hát nem tudtam... Kegyetlenül nézett ki a gitár. :) Tibinek könnyeket csalt a szemébe a látvány. De nem a sírástól... Nos ő így oldotta meg, azóta (1998) ilyen.





PRS satus kulcsok kerültek rá 2000-ben.





GraphTech nut (felső nyereg) és saddles (húrláb babák) Nincs húrszakadás, és a húr lecsengése 25%-al megnő. 2000 óta nem szakadt el húrom. A húrláb babák jobbkezesek, mert akkor még balosban nem lehetett kapni.









Szőke Tasi Zoltán (2005-ben hunyt el) volt aki a húrláb talpát újra csináltatta a számomra. A réginek semmi baja sem volt. Csak sz.v.sz. gyárilag el van méretezve egy kicsit. A talp hátsó falán vannak a babák csavarjai rögzítve. Az évek tremolózása alatt a talp bekopik, és előrecsúszik. Ahhoz hogy a hangszer ne legyen hamis, a babákat ilyenkor hátrébb kell állítani. És itt kezdődik a probléma. Ugyanis a 6-ik legvastagabb húrnak már nem sok helye van hátramenni. Én meg rendesen bekoptattam a talpat, és már nem volt hova hátracsavarni a babát. Zoli meg készíttetett egy ugyanolyat mint az eredeti, csak 1,5mm-el több helye van a babáknak. Valahogy így:




És persze nem hajlított lemezből mint az eredeti, hanem edzett acél lett méretre marva. Szóval trükkös dolog ez, de hosszú évek óta jól működik. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ez is valamikor a kétezres évek elején készült. És ha már új talp, akkor legalább a furatok helye eleve jobbosra lett kifúrva a GraphTech babák jobbossága miatt. Azóta persze ezt is lehet balosban kapni.




                 Az évtizedek alatt felkerült a korpuszra néhány leverődés, a nyakra pedig a kopás:











 A rosszra sikeredett indulás után, kezdtünk összebarátkozni. Lassan ment. Nem volt hozzá sok bizalmam az elején érthető okokból. Aztán velem maradt. Ez egyedül a balkezességem miatt alakult így. Csak azért nem váltottam más hangszerre, mert az az új balkezes gitár, ami ezt a hangot és szolgáltatást tudja, az legalább 4x annyiba kerül mint ennek a piaci ára. Magyarul ez már csak "szükségből" is velem maradt. Egyszer megpróbáltam eladni, de rájöttem azért a pénzért nem jutok előrébb. Pedig csodajó érzés lehet olyan hangszert venni, amin semmit sem kell módosítgatni. Csak megveszed és minden olyan rajta mint most ezen. Ma meg már úgy vagyok vele, hogy ha más hasonló felépítésű hangszert veszek a kézbe, ennek a gitárnak a hangját keresem. Érthető, hiszen évtizedek teltek el. Talán úgy tűnhet hogy nem szeretem ezt a hangszert. Ez nem igaz. Ez eltelt évtizedek nem maradtak nyomtalanok. A temérdek koncertek és lemezek. De ebben a hangszerben benne van minden kényszer, és kompromisszum, amit el kellett fogadnom, le kellett nyelnem és arról szólt hogy bármi igény ha felmerült bennem akkor azt mindig ugynazzal a hangszerrel kellett megoldani. Ez még (figyelembe véve a professzionális eredményt sem okoz felhőtlen örömöt.)
 Mai eszemmel azt mondom, ez egy kíváló gitár lett. Nagyon kényelmes, és elképesztő hangja van/lett az évek sokasága alatt. Ez ma már nem ugyanaz a hangú hangszer mint amit vettem 1994-ben. Magára sem ismerne. A sok változtatás, amelyek akár a saját hülyeségeim miatt váltak szükségessé, és azok is amelyek innováció eredményeképp kerültek bele, mind, mind adtak a hangnak. Ma már én is hiszek abban, hogy az évtizedek játékát meghálálja a hangszer. Ez a gitár ma énekel. Pedig egy tök átlagos, sőt átlag alatti gitárnak indult. És ezekben a problémákban annál nagyobb szégyen volt a made in U.S.A. felirat.  Nemrég vettem neki egy Thomann keménytokot. Mert megérdemli.



:)













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése