2013. október 28., hétfő

1994 Fender American Standard Stratocaster lh (modified)

E L A D Ó !

Árat nem írnék. ha valakit komolyan érdekel, írjon. Elsősorban kp, de jazzgitár érdekelhet. Csak cutaway és nem indonéz vagy kínai. Legalább kóreai legyen a jószág. Értékegyeztetéssel. Én ráfizetni már nem szeretnék, fordított esetre gondoltam. Csodaszép de méregdrága gitárajánlatokkal hiába kerestek. Köszi! A hangszer bármely alkatrésze külön nem eladó!

 1994 Fender American Standard Stratocaster lh (modified)


Ez a fotó még eredeti állapotáról készült valamikor 1997-98-ban:


..és a jelenlegi állapot:


Tudjátok ezt a gitárt nem azért vettem, mert szerettem a stratót, vagy a hangját. Nem. 1994-ben nem volt egyszerű professzionális balkezes gitárt venni. Én örök darabot kerestem, elérhető áron. Akkoriban csak a Fender volt ilyen. Ebben két lehetőségem volt. Strat, avagy Tele. Miután engem a tremolózás felettébb érdekelt akkoriban, ezért döntöttem mellette. Ilyen egyszerű oka volt. Ha lett volna például balos japán Ibanez "Sco" modell, valószínűleg ma az lenne meg. Szó sem volt soundról meg tradícióról. Az ahogyan ma hallottok ezen a hangszeren játszani, az az eltelt évtizedeknek köszönhető. A "szerelem" menet közben jött. Formáltuk egymást. Ma már egy kicsit többet tudok erről a tipusú hangszerről mint anno.
Újonnan vásároltam 1994 májusában. Az elején sok probléma volt vele. Csörgött zörgött a nyaka. A fogólap erezetén látszik ahogyan egy szép körcikkelyt húz a faerezet. Ez meghúzta az egész nyakat. Úgy hogy gyalulták a fogólapot és újrabundozták a gitárt, és akkor már egy számmal nagyobb méret került bele: super jumbo. Persze mindezt garanciában. Azóta viszont teljesen rendben van, bejártam vele a világot, játszott mindenféle időjárási körélmények között, mint például szilveszterkor szabadtéren a Blahán 1994-ben és teljesen van. Megbízható társ.
                                                                          
De akkor ott az elején még az elektronika is elszállt. A Pa-dö-dö turné első buliján elhallgatott a színpadon... Leizzadtam. Kicserélték az 5 állású kapcsolót, és a potikat melyek persze jobbosra voltak kötve. Nem volt egyszerű tehát az indulás. Megszenvedtem ezért a gitárért. Azóta viszont soha sem hagyott cserben. Egyszer még el is adtam, de fél év múlva visszavásároltam. Az idők folyamán átalakításon ment keresztül. Jelenlegi formájáát 2008 óta őrzi.
 Az eredetihez képest a következő módosítások vannak rajta:



hangszedők:


közép és nyaki: Joe Barden s-deluxe Ennek darabja majdnem 50e ft. Nem olcsó játék

híd: Suhr Aldrich signature humbucker  Ő is 40e ft felett van

Több csere-bere után kb 2008 óta vannak benne.





Medgyesi Tibor hangszerész mester barátom újralakkozta a gitárt 1998-ban. Feketéből egy áttetsző feketére festette. Hogy miért? Az első lemezem hátsó boritóján egy natúr színű stratóval játszom. Az ez a gitár volt. Meguntam a fekete színt, eleve nem ilyet akartam, csak nem volt más választásom, és azt gondoltam, házilag is tudok natúr gitárt csinálni. Hát nem tudtam... Kegyetlenül nézett ki a gitár. :) Tibinek könnyeket csalt a szemébe a látvány. De nem a sírástól... Nos ő így oldotta meg, azóta ilyen.





PRS satus kulcsok kerültek rá 2000-ben.





GraphTech nut (felső nyereg) és saddles (húrláb babák) Nincs húrszakadás, és a húr lecsengése 25%-al megnő. 2000 óta nem szakadt el húrom. A húrláb babák jobbkezesek, mert akkor még balosban nem lehetett kapni.








Szőke Tasi Zoltán volt aki a húrláb talpát újra csináltatta a számomra. A réginek semmi baja sem volt. Csak sz.v.sz. gyárilag el van méretezve egy kicsit. A talp hátsó falán vannak a babák csavarjai rögzítve. Az évek tremolózása alatt a talp bekopik, és előrecsúszik. Ahhoz hogy a hangszer ne legyen hamis, a babákat ilyenkor hátrébb kell állítani. És itt kezdődik a probléma. Ugyanis a 6-ik legvastagabb húrnak már nem sok helye van hátramenni. Én meg rendesen bekoptattam a talpat, és már nem volt hova hátracsavarni a babát. Zoli meg készíttetett egy ugyanilyet, csak 1,5mm-el több helye van a babáknak. Szóval trükkös dolog ez, de hosszú évek óta jól működik. Ez is valamikor a kétezres évek elején készült. És ha már új talp, akkor legalább a furatok helye eleve jobbosra lett kifúrva a GraphTech babák jobbossága miatt.


                 Az évtizedek alatt felkerült a korpuszra néhány leverődés, a nyakra pedig a kopás:











A rosszra sikeredett indulás után, kezdtünk összebarátkozni. Lassan ment. Nem volt hozzá sok bizalmam az elején érthető okokból. Aztán velem maradt. Ez egyedül a balkezességem miatt alakult így. Csak azért nem váltottam más hangszerre, mert az az új balkezes gitár, ami ezt a hangot és szolgáltatást tudja, az legalább 4x annyiba kerül mint ennek a piaci ára. Magyarul ez már csak "szükségből" is velem maradt. Egyszer megpróbáltam eladni, de rájöttem azért a pénzért nem jutok előrébb. Pedig csodajó érzés lehet olyan hangszert venni, amin semmit sem kell módosítgatni. Csak megveszed és minden olyan rajta mint most ezen. Ma meg már úgy vagyok vele, hogy ha más hasonló felépítésű hangszert veszek a kézbe, ennek a gitárnak a hangját keresem. Érthető, hiszen évtizedek teltek el.
 Mai eszemmel azt mondom, ez egy kíváló gitár lett. Nagyon kényelmes, és elképesztő hangja van/lett az évek sokasága alatt. Ez ma már nem ugyanaz a hangú hangszer mint amit vettem 1994-ben. Magára sem ismerne. A sok változtatás, amelyek akár a saját hülyeségeim miatt váltak szükségessé, és azok is amelyek innováció eredményeképp kerültek bele, mind, mind adtak a hangnak. Ma már én is hiszek abban, hogy az évtizedek játékát meghálálja a hangszer. Ez a gitár ma énekel. Pedig egy tök átlagos, sőt átlag alatti gitárnak indult. Ja: Menet közben kapott egy profi Thomann keménytokot is. Az gyakorlatilag új.
Show must go on..:)









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése