2014. február 24., hétfő

búcsú

December közepén elkezdtem írni egy darabot. Volt egy egyszerű kis dallam, ami valahogy megragadt a fülemben. Szomorkás hangulata volt... Elakadtam vele... Egy pontig eljutottam vele és aztán annyi. Akkor annyira inspirált, hogy azt a kis skiccet amit gyorsan a telcsimmel rögzítettem, fel is toltam a FB-ra.
Ha elakadok sosem erőltetem, mert olyan irányt vehet a dolog, hogy más hangulatot kap az egész, mint ami az első érzésben ott volt. Ezt régebben többször elkövettem mint hibát. Nagyon fontos, hogy a darab egészében megőrizzük az első irányadó érzést.
Aztán egy hónappal később teljesen váratlanul lesújtott a hír, hogy Mazsi örökre elment. Az első pillanattól világos volt a számomra, hogy ez a darab emiatt jött létre.
Volt egy másik téma is a fülemben, ami korábban született. Szintén csak egy karcolat, egy kis dallam. És mindannyiszor amikor nekifutottam, valahogy mindig szerettem volna kilyukadni ehhez a másik témához. Nem tudom racionálisan megmagyarázni hogy miért, de állandóan ide akartam valahogy kilyukadni. És aztán megszületett. Úgy érzem sikerült mindent elrejteni benne: Az érzést, az emlékeket, és a reménységet is, illetve az itt maradt űrt. Én így búcsúztam el tőle:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése