2014. november 19., szerda

Gyuszi emlékére




Ez az évem azzal indult, hogy egy gyermekkori barátnőm, ami anno kamaszkori szerelem volt, és a barátság megmaradt felnőtt korig (Zánkai úttörőtábor 1983-4) elment közülünk, váratlanul, hirtelen, érthetetlenül. Aztán a nyár folyamán megtörtént az ami szerencsére csak kevesekkel: Egy szörnyű autóbaleset alanya lettem, ahol igazán közel álltam ahhoz hogy én is elmenjek, ahol Andris ott el is ment. És most itt állok, és próbálom feldolgozni a hírt.. Gyuszi elment..Hát mit lehet most mondani??? De a kényszer itt van rajtam: Hát ezt nem lehet magamban tartani!!!.
1992- vagy 3-ban találkoztunk először a Tatabányai jazztáborban. Ő mint tanár, én mint fiatal növendék. Aztán 1997-ben Pali barátom életre hívta az Unga-Bunga zenekart, ahol Maceo Parker funky zenéjét játszottuk. Innentől kezdve egy sor produkcióban szerepeltünk együtt (Palinál): A lengyelekkel készített P.H. Connection, A VST-nek volt több ízben vendége éveken át. Pali saját lemezein is szerepeltünk együtt, kijártunk Lengyelországba, rengeteg együtt töltött óra, remek sztorik végeláthatatlan sora. 2009-ben az InLine lemezt is felvettük, amivel Erdélybe is elmentünk. Sok kép, és videóanyag... ennyi maradt. Aztán 2011-ben életre hívtam egy rövid életű zenekart. Egy csodálatos utazás őrületes muzsikusokkal. Gyuszi fújt, Baló Pisti dobolt, Piri Béla bőgőzött. Gyuszi hozott egy lehetőséget, és elmentünk a Temesvári jazzfesztiválra, ahol egy csodálatos koncertet adtunk. Pár koncertet és egy demó felvételt élt meg sajnos.
Mennyi csodálatos élmény és emlék, amit Gyuszitól kaptam ebben az elmúlt 17 évben! Mindenki tudta róla, hogy világklasszis a hangszerén. Ennyi év után is megtiszteltetésnek éreztem, hogy ilyen emberek játszanak a zenekaromban mint ők. Meg is jött ennek gyümölcse a zenében. Csodálatos volt, és nagyon rövid sajnos.. Gyuszi játéka nekem pont olyan volt színvonalban, érzelemben, dinamikában mint akármelyik világsztár. Húzott előre a játéka.. Egyszerűen azért mert a lényegét értette: A szívét hozta, és amikor fújt, sodort a zene. Í
Amikor megtudtam hogy beteg, felhívtam telefonon. Megbeszéltük, hogy rendszeresen beszélni fogunk. Én minden második, harmadik héten hívtam őt, és röviden beszéltünk. Mindig úgy kezdte: Édes Mikikém...:) Egyszer elmondtam neki, hogy tudja, hogy én mit gondolok életről és halálról, ő pontosan tudta hogy én Jézusban mint egyetlen Istenben hiszek akihez megyünk, ha innen távozunk, és mondtam neki, hogy én sosem fogom ráeröltetni, de akarom hogy tudja, hogy ha bármikor szeretne erről beszélni, egy percig se habozzon én kész vagyok. Aztán így teltek a hetek, és az a pár hónap. Néha beszéltünk telefonon.
Aztán most, illetve távozása előtt egy héttel hallottam hogy rosszra fordultak a dolgok. Már késő este volt, azon nyomban küldtem neki egy sms-t, hogy másnap hívom. Magamban nem gondoltam már hogy fel fogja venni a telefont. Meglepődtem és nagyon de nagyon örültem hogy felvette... Tudtam hogy akkor beszélek vele utoljára ezen a földön. Rövid volt.. ezután rögtön küldtem neki egy sms-t.. (a szó elszáll..) amiben elküldtem a legfontosabb üzenetet:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” és hozzátoldottam még egy személyes üzenetet.
Büszkeséggel tölt el, hogy ismerhettem egy ilyen világszinvonalú muzsikust, aki hosszú éveken keresztül remek társ volt a turnébuszban, koncerteken. Remek humora volt.. remek iróniája.. sok-sok nevetés.. Így marad meg az emlékezetemben.
És abban reménykedem, hogy ha majd rám kerül a sor, akkor újra találkozhatok vele Isten országában..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése