2015. május 4., hétfő

Hogyan gyakoroljunk, és osszuk be időnket?

A mai kor talán legnagyobb kihívása, hogy elfolyik kezünkből az idő. Általában elfoglaltnak érezzük magunkat, ugyanakkor ha számbavesszük a hasznos időt (gyakorlás, tanulás szempontjából), akkor szomorúan konstatáljuk hogy elenyésző mennyisége annak amit valójában annak gondoltunk. Az idő, ahogy halad előre egyre értékesebbé válik. Az pedig tragikus, ha olyan elmulasztott időt fedezünk fel, ami már nem hozható vissza. Itt a XXI. században elképesztő lényegtelen dolgokra fordítunk sok-sok időt. Igen, igen a mobiltelefonra, az internetre, a közösségi portálokra gondolok. De még annak megjelenése előtt is hajlottunk a hülyeségekre. Emlékezzünk vissza a tetriszre.. Olyan ez mint egy drog. Kikapcsoljuk a valót, és felépítünk magunknak, magunkról valamit ami nem az. Aztán ezt őrizgetjük, és elbújunk mögé. Hogy mindenki olyannak lásson mint amilyennek mi szeretnénk..
Az egy külön tanulmányt megérne, hogy vajon mi készteti az embereket erre a szünni nem akaró pótcselekvésre? Illetve mi az ami betegesen odahajt újra és újra ezekhez a (valljuk be) zömében teljesen lényegtelen dolgokhoz? Eszembe jut az a vicc amit még az alkoholizmussal kapcsolatban hallottam. A pia nem oldja meg a problémát, csak segít elfelejteni a kérdést..

Én aki jóval a mobiltelefon, és az internet megjelenése előtt születtem (1970), kihívás a régi jól bevált módszer szerint élni. Emlékeztetnem kell magam, hogy hogyan is volt ez régen. Sok esetben ez kivitelezhetetlen. És persze senki sem akar visszafelé menni az időben. De a kevés információ viszont megadta az elmélyült gyakorlás lehetőségét. Emlékszem a sweep technika elsajátításának alapjait, egy zenészbarátomnál láttam, egy videón. Nekem akkor még videóm sem volt. Egy füzetbe felírtam a lényegét ennek az egésznek, és ez alapján gyakoroltam, és ebből lett ez ami ma van.



 A mai technikai vívmányok előnyei sok esetben kétségbevonhatatlanok, és talán pont ez az ami csapdát állít, felment bennünket, és ömlesztve szinte észrevétlenül engedjük életünkbe ezeket a pótcselekvéseket. Mire egy ilyen folyamat káros hatásait észrevesszük, évek telhetnek el, arra pedig nincs időnk. Elpazarolni a drága időt, ez luxus.
Világszinten probléma, hogy egyre nehezebben tudunk elmerülni azokban a dolgokban amik egyébként érdekelnek bennünket. Óriási problémának tartom, hogy az elmélyült gyakorlás helyett, terrabájtnyi adatok letöltésével felszines tudás birtokába kerülünk. Ezek nem hogy nem segítenek. Ellenkezőleg: Felszinessé válunk tőle. Egy amerikai zenész-tanár, járt nálunk a főiskolán, és kurzust tartott. Ugyanerről a problémáról beszélt.
Az ember felfogóképességének van egy sebessége. Persze ember és ember között vannak különbségek, mégis lehetne húzni egy átlagot amit modjuk egy számitógép processzor sebességével lehetne mérni. Ez a sebesség nő, de messze nem olyan arányban mint a számitógépeknél. Amíg mi emberek mondjuk 1,2GHz-ről feltornáztuk az átlagunkat 1,8-ra addig eltelt 2000 év mondjuk. A számitógépeknek erre elég volt pár hónap. 1990-ben például sokkal kevesebb információhoz jutottunk mint amit feldolgozni voltunk képesek. Ezért információéhségben szenvedtünk, melynek olyan látható jegyei voltak mint például a rongyosra hallgatott kazetták. Ez 25 év alatt nem hogy megfordult, de az információáramlás exponenciálisan akkorára nőtt, hogy már követni sem tudjuk. Ez ma már régesrég meghaladja azt a kapacitást mint amit mi képesek vagyunk feldolgozni. Tehát az elmúlt 25 évben az információáramlás sebessége valamikor elhaladt az ember kapacitása mellett. Volt valahol egy pont amit egyensúlynak lehetett volna nevezni, persze ha figyelt volna erre bárki is. De a probléma ma már fordított.

Azt hiszem egy olyan korban élünk, ahol nagyon tudatosan kell gondolni erre. Ugyanis ez önmagában nem rossz. Mármint a hasznos info.Mindenki él is vele. Tehát ha Te magadnak nem mondod hogy állj, senki sem fogja ezt megtenni. Ezért el kell dönteni hogy mit akarsz. És hogy azt hogyan tudod elérni. Magadnak kell gátat szabni és nemet mondani dolgokra.
Én például sokat használom az internetet a munkámhoz, főleg a rádióműsoromhoz. De ha összeállt az anyag, és kezdődik a szerkesztés, egyszerűen kihúzom a netet. Van olyan is (bár ezt a családom miatt nem tehetem meg gyakran) de még a mobilomat is kikapcsolom.
Egyszer próbáld ki! Foszd meg magad otthon minden külső infótól! A telefon, a net, a tv stb. A televítiót épp most mondtam le. Nincs, nem is kell. Ráadásul ez családi döntés volt.
Először is ami fel fog tűnni, hogy semmi bajod sem lett tőle. Nem hiányoztál senkinek sem az alatt az idő alatt. És van élet a világhálón kívül is.
Na és mit csináljak ha kikapcsoltam mindent??? Hát kezdj el végre gyakorolni!!!! Akár egy skálát 3 óránkeresztül. Minden nap, 3-4 éven át! Szedj le egy szólót, tanuld meg, szedd le a frazírját! Az nem 2 perc az biztos!
Döntsd el, hogy amikor gyakorolsz, kikapcsolsz mindent magad körül, és mélyedj el abban az egy dologban amit célul tűztél ki. Ne felejtsd el, hogy az a sok-sok anyag amit begyüjtöttél, az egyenként mind fantasztikus, de ettől még a te "processzorod" nem fog tudni többet feldolgozni. Sőt idővel egyre kevesebbet. És azok az előadók egyenként mind abban az egy dologban jók amitől neked is tetszik. Senki sem várja el tőlük, hogy millió más dolgot is ugyanolyan szinvonalon csináljanak. Ők azt az egy dolgot tudják jól. Neked is ez kell!
A túl sok infóban elveszel, mindent akarsz de semmit sem fogsz csinálni igazán.
Szóval minden nap amikor gyakorolsz 2-3 órát, kapcsolj ki mindent, és meglátod menni fog. Tudatosabb leszel, fejlődni fogsz! Jobban is fogod érezni magad tőle!
Szóval hajrá! Jó gyakorlást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése