2015. június 23., kedd

Duó koncert Baló Istvánnal 2015 március 24-én!

Sokszor nem a nagyszínpadok adják a legnagyobb élményt. Az önéletrajzban kétség kívül jól mutatnak, de az igazi csemegék egész kis helyen is megtörténhetnek, és meg is történnek. Velem is történt egy ilyen. Egy ilyen koncertért már érdemes megszületni. Ez a fajta muzsikálás nekem is új, mert olyan nyitottságot követel meg alapjában, ami annyira levetkőztet, hogy szinte szégyenli az ember magát.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, ma úgy mondjuk random bulit „csaptunk” Baló Istvánnal. Aki ismeri Őt nem kell bemutatni. Aki nem ismeri, az ezen a felvételen keresztül közel kerülhet hozzá.
Egy kis helyen játszottunk. Tényleg nagyon picike hely volt. Tele volt, a fal mellett is álltak végig. Mindenki néma csendben figyelt, és villám gyorsan kialakult egy nagyon pozitív atmoszféra abban a picike térben.
A zene megnyitotta regisztereket és csak repültünk együtt..
Ez nem egy klasszikus koncertélmény. Itt szabadon repkedtek az érzelmek, Egyikből a másikba. Visszahallgatva az az érzés fogott el, hogy még soha nem játszottam olyan zenét ami annyira tökéletesen kifejezte volna az adott „állapotomat” mint ez a koncert. Itt volt fent és lent..
Tudom, hogy felvételről nem tudja visszaadni ezt az érzést azoknak akik nem lehettek ott. Nekem visszahozza természetesen, és minden vágyam hogy megismételjük. Nem minden muzsikus alkalmas arra hogy így megnyíljon mint Pisti. Illetve úgy mondanám, nem minden zenész illik össze, mindenkivel. Nekem csodálatos élmény volt Pistivel együtt muzsikálni, mert repített, inspirált a játékával. Elképesztő reakciók gondolat és érzelmi kibontások fonódtak és nőttek fel. Magunk sem tudtuk hova fog ez vezetni, és milyen jó volt kilépni a biztonsági zónából. Ez a „repülés alapja”. Nagyon sokféle dobossal játszhattam már pályafutásom során, de a legemberibb Baló Pisti játéka. Igazán különleges, érzékeny játék. Tökéletes szimbiózisban muzsikáltunk amiért kimondhatatlanul hálás vagyok neki. Még csak egy klasszikus zenekari felállás sem áll itt meg, de nem is klasszikus funkciók szerint játszottunk.
Vágatlanul tettem fel, csak a szünetet vettem ki értelemszerűen. Így is egy órás.
A meghallgatásához kell egy óra, idő, és nyugi. Ha ez megvan akkor reményeim szerint repíteni fog!
Jó szórakozást és ha tetszett találkozzunk a következőn!
Miki

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése