2015. augusztus 30., vasárnap

A gitár erősítése és effektezése 2015-ben



 Gitározol? Mik az álmaid a gitározással és a felszereléssel kapcsolatban? Vagy már valóra váltottad?
A vágyainkat és a realitást össze kell valahogy egyeztetni. Ehhez általában kompromisszumot kell kötni. Van aki a cipelésben, van aki lemondott a színpadokról és csak otthon játszik. Van aki megelégszik egy jó kis multieffekttel, stb.. Szóval ennek tisztázáshoz egy pár kérdést meg kell válaszolni.

  1. Milyen zenét játszom? (ez a cuccunk mennyiségét is jelentősen befolyásolja)
  2. Milyen hangszerelésű és mekkora zenekarban játszom? (szólóban, trióban, esetleg szimfonikus zenekar big banddel kiegészülve?)
  3. Van-e roadom? (kell-e egyáltalán cipelni valahova?)
  4.  Játszom-e élőben? (Vagy csak otthon a szobában? Vagy garázs/hobby zenekar?) 
  5. Ha igen, mennyit egy évben? (minél többet, annál fontosabb szempont a cipelés)
  6. Milyen színpadokon? (Sziget nagyszínpad, esetleg iF kávézó, vagy színház? Esetleg mindez egyszerre?) 
  7. Mik a saját vágyaim, és ezek mennyiben passzolnak az első 6 kérdéshez? Magyarul: Mennyire fedik a valóságot az álmaim?
  8.  Mit hall és mi az amit (még) nem hall a füled? (Cucc és cucc között tudsz különbséget tenni?)

 Nos akkor nézzük: 

Álmok és valóság



Mindkettő fontos. Mert az álmok tartják életben a valóságot. Ugyanakkor egy racionális határt is érdemes húzni. Mondok erre egy példát. Volt régen egy nagyon kedves tanítványom aki a rock zenét szerette. Minden vágya volt egy fej + 412 konfig. Egy régi bérház garzonjában lakott édesanyjával. Meglett a nagy álom, és időtlen időkig bútordarabként volt letakarva hogy ne porosodjon. Egy álom ami ugyan megvalósult, de mégsem, ugyanis sosem volt bekapcsolva. Szinpadra sem ment. Legalább egy garázs lett volna, ahova le lehetett volna vinni néha megdöngetni, de nem. Se zenekar, csak az álom.

 Olyan is van aki játszik, de sokkal nagyobb cuccot álmodott meg magának, mint amire szüksége lenne. Még színházi zenészről is tudok aki Marshall fej + 412-es ládán játszott színházi zenekari árokban! Aki dolgozott már színházban az el tudja képzelni hogy ez mit jelent. :) 




                                                                                           
 Az álmokat nem könnyű összehangolni a valósággal. Ha ez pedig nem megy, akkor folyton 
frusztrálva érezhetjük magunkat. Ne gondoljátok, hogy én nem mentem át ezeken! Dehogyis nem! Nekem például nagyon praktikus lett volna, szinte minden színpadon és szituációban tudott volna működni egy multieffekt pedál. Mert minden egy helyen van, és nem kell cipelni. A hangmérnökök boldogok, mert szép gitárhangot kapnak, és nincs vele gondjuk. Kényelmes, praktikus megoldás. Ki is próbáltam. Nem is egyféle cuccal. Füles monitorral, és AER monitorokkal is. 






Klubtól a stadionig. És menet közben derült ki hogy nem jött be. Miért? Elmondom: Több oka is van. A multieffektek adta praktikusság, hogy egy kapcsoláshoz lehet rendelni az összes kívánt pedált és beállítást, elvész a hangzásban. Minden ugyanúgy fog szólni, ugyanazzal a dinamikával. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani mint amikor egy ételkihordó cégtől kezdünk ebédet rendelni. Az elején ízlik és váltogatjuk az ételeket, de 3 hónap után minden kajának ugyanolyan lesz az íze akárhogy is variáljuk. Ha valaki ilyen hangzásokon nőtt fel, az másképp fogja értékelni ezt a jelenséget. A másik hogy a gitár hangosításában az amit te hallasz a cuccod előtt állva CSAK NEKED FONTOS (ha fontos, remélem az). 

Nem hogy a közönség nem fogja hallani a különbséget egy bemikrofonozott erősítő, vagy egy multi vonalcucc között, de már a zenész kollégáid sem igazán. Gondolj csak bele amikor például a dobos egy új crash tányérral jön buliba, és kéjes élvezettel teszi fel a buli elején az állványra, és te azt látod milyen boldogan játszik rajta, akkor megkérdezed magadtól csendben: Az előzővel mi volt a baj?




Neked nem lesz olyan különbség a két tányér között mint neki. Még az sem ciki, ha fel sem tűnik a váltás. Na látod pontosan így reagálnak a kollégák is a te cuccaidra, és ezzel nincs is semmi baj. Nos tehát az hogy mi és hogyan szól a lábad előtt, az kizárólag téged érdekel. De ez fontos, mert ha örülsz a cuccodnak akkor úgy is fogsz játszani, ez pedig már nem mindegy a többieknek sem, a közönségről nem is beszélve.
Tehát a saját magad boldogságát kell megtalálnod a színpadon.
Én ezért nem a (minden egyéb más szempontból praktikus) multi, digital, laptop, stb. gitározást választottam. Nekem a multik és a digitális cuccok az élő hangszerek mellett, nagyon elkülönülten szóltak, más dinamikával. Mintha csak cd lemezről szólna a gitár. Amíg magában nagyon tetszett a hangja, addig zenekarban elvesztek információk a hangból, és nem tud együtt dolgozni az élő hangszerekkel. Egész más dinamikai tartományban dolgozott mint az élő hangszerek. Ez magában játszva nem derül ki. Sőt otthon egyedül kifejezetten szeretek multin gyakorolni. Stúdióban is használom ha olyan a meló. De ez egy idő után egyre jobban zavart. Viszont azt is tudom, hogy egy olyan évben amikor nagyon sokat játszom, sok éjszakázás és cipelés van mögöttem, akkor a kompromisszumot, itt fogom meghúzni, és vissza fogok térni ehhez a módszerhezm. Az idő előrehaladtával a pakolás mint szempont egyre jelentősebb lesz sajnos..






 Ezért én kontrollba sem kérem be magam SOHA!




Mit tudom én milyen az a cucc. Jeff Andrews legendás New York-i basszusgitárossal turnéztam 2007-ben, és ő mondta nekem: 10 buliból egy az ami jól szól színpadon. Neki elhiszem. A kontrollok szélessávon szólnak. Az pedig cd minőség. De nekem a gitárom nem széles sávon szól! Minek költök ilyen-olyan spéci hangszórókra, és kísérletezek az erősítőm hangzásával, ha a végén nem azon hallgatom? Nem! A gitáros gitár kontrollja a saját erősítője! Kontrollba csak más hangszereket szoktam kérni. Szóval olyan cuccot kellett összeraknom, amit még hajlandó vagyok cipelni, de a cucc méretei nem mennek a hang rovására (roadom 94 óta nincs, alkalmi segítségem van, ha van) tehát meg kellett találni azt a méretet ami hordható és a hang is kompromisszum mentes marad. Ennek eldöntésére megint végig kell menni a kérdéseken amiket az elején feltettem. Nekem most már évek óta az 1x12-es méret az alsó kategória (már méretben) amit lehet cipelni és hangban is megfelel. Az külön spéci dolog, hogy a mostani kombóm 1x10-es méretű 12-es lökővel, full cső és 16kg. Somogyi László kíváló munkája egyébként. (S.L. Amps)



A cipelésről sok történetem van. És szerintem mindannyiunknak. Huszonéves koromban ez még nem volt szempont. A Baross utcai 1/2 10 jazz klubban éjjel a koncert végeztével a színpadot már teljesen körülölelte a diszkóra váró tömeg. Csak rajtuk keresztül lehetett a cuccot felvinni a földszintre egy szűk lépcsőn, ahol hömpölyögtek lefelé az emberek. Nekem akkoriban egy 100w-os RIVERA kombóm volt amiben 2db 12-es JBL öntvénykosaras hangszóró csücsült. A kombó rávert a legendás Twin Reverb súlyára: Közelebb volt az 50kg-hoz mint a 40-hez. Most akkor el tudjátok képzelni azt a heroikus küzdelmet minden buli után, amíg kijutottam a helyszínről. Aztán utána a parkolóból fel az autóba, haza és fel az emeleti lakásomba. Na ez minden hétvégén már nem volt olyan vicces.




Játszottam évekig jazz quartettben Marshall fej + 4x12-es ládával. Klub turném is volt velük Erdélyben, de ott kaptunk segítséget. Azonban a helyszínek mérete nem indokolta a cuccom méretét.
OVERSIZED




 Az is igaz, hogy a fej + 412-be már csak kertes házba való költözésünk után vágtam bele.
A zenei hallásunknak is van egy evolúciója. Ebben sokféle történetet leírhatnék, de azt elmondhatom, hogy ma már tudom mi a különbség a sznobériából választott, és a hang miatt választott csöves cucc között. Hogy mi a különbség digitális, és tranyós, vagy modellező, vagy csöves cucc között. Nekem ez évtidezekbe telt. Van akinek ez gyorsan megy. Nekem nagyon sokáig lehetőségem sem volt kipróbálni, hogy megtudjam mi a különbség két cucc között.




A fiatal gitárosok (engem is ideértve , már amikor még az voltam ugye :) ) az első cuccukat nem azért veszik mert tudják hogy hogyan szól. Nincsenek saját tapasztalatok. Csak mondjuk azt tudja hogy a kedvenc gitárosának csodálatosan szól a gitárja EZÉRT neki is ilyen kell. Az élő megtapasztalás azonban egész más dolog. Amikor te játszol azon a cuccon. Minden másképp fog szólni.



 Persze szinte levetkőztethetetlenül vonszolja egy életen át és tartja életben ezt a kérdést a sznobéria, és a divat, a trendek, ami alól egyikünk sem tudja magát kivonni teljesen. De ez talán nem is baj. Ma már számtalan lehetőség van a cuccok meghallgatására kipróbálására, akár próbahelyeken, akár hangszerboltban, vagy bemutatókon. Ez egy óriási előny a tapasztalatszerzéshez. És persze megint jönnek az eldöntendő kérdések, hogy munka avagy hobby eszköz stb...

Nálam például az is fontos szempont, hogy ne csak jól szóljon egy erősítő, hanem hogy legyen jó az állóképesége (ne kelljen állandóan szervízbe vinni) és javítható legyen. A mai divatos erősítők olyanok mint a számitógépek. Csak pár évre tervezik az új megjelenéséig. Nincs javítás. Panel csere van. Az meg vagy van drágán, vagy nincs inkább vedd meg az újat. KÖSZÖNÖM, DE NEM! Ha egy elektroncsöves erősítő jól megvan csinálva, akkor az végigkísér pályafutásomon. Hiszen még mind a mai napig használatosak a régi Marshallok, Fenderek, vagy Voxok, melyek esetenként idősebbek mint én. Akkor egy jól összerakott csöves kézimunka szinte biztos hogy kiszolgál életem során. Na ez viszont fontos! Nem akarok 3 évente erősítőt cserélgetni csak azért mert kijött az új. Ez nekem már nem motiváció. Arról nem is beszélve hogy a csöves motyó szervízelése lényegesen gördülékenyebb mint a panelcserés csodacuccoké. Persze itt az is fontos, hogy minél egyszerűbb egy motyó ez annál jobban működik. Nekem egy egycsatornás motyóm van.

.

 Na aztán itt van a hangerő kérdése is. A hangerő RELATÍV, melyet az erősítő teljesítménye elég pontatlanul tud csak kifejezni. Először leírnék egy példát: 2006-ban a PeCsá-ban játszottam egy akkora zenekarban ami rock meg funk zenét játszott, ami állt egy big bandből, és a ritmusszekcióban 2 gitáros volt. A másik gitáros a Tornóczky Feri volt. Nos ezen a bulin bőven volt hangerő minden irányból, én ráadásul a dob dobogó előtt mellett álltam. Na most erről egyébként dvd felvétel is készült. (Németh Gábor Projekt) Szóval egy 12-15w-os (!!!) csöves kombót kötöttem egy 200w-os 4x10-es hátul nyitott, és a classic 4x12-nél picivel mélyebb ládára. Na most a kis kombót ki sem kellett tekerni csumára. Sőt.. Ebből megtanultam egy fontos dolgot: A felület rengeteget számít. Hogy a hang mekkora felületen szólal meg. A jelenleg is használt és sok örömöt okozó kombóm is 15w-os, és 2012 óta használom, ebből a legtöbbet a Budapest Jazz Orchestrával, de csináltam vele több Körcsarnokos bulit is, és jelentem még kiegészítő ládára sem volt szükség eddig. Ami inkább a hangszerelésnek volt köszönhető. A MüPában a nagyszínpadon egy szimfónikus zenekar és 500(!) tagú kórus mellett is hangos volt!
 A teljesítménnyel kapcsolatban azt kell megérteni, hogy a csöves erősítőknek meg kell adni azt a terhelést, amitől elindul annak dinamikája. Ha nem tudom kellőképpen megtekerni az erősítőmet, akkor az az erősítő nem fog úgy megszólalni. Rejtve marad a "dög". Én ezért választottam 15w-os megoldást, mert munkáim zömében egyszerűen nincs szükségem nagyobb teljesítményre, és a 15w-ból ki tudom hozni azt a dinamikát amitől az csodálatosan fog szólni.
Nem azt állítom tehát, hogy ne lenne helye az 50 vagy 100w-os cuccnak, csak hát hányan játszunk olyan helyen, ahol ez ki van engedve a karámból? Nekem az már túl hangos... (itt megint a kérdések jönnek elő, kinek milyen zenéhez és igényekhez kell)




A hangerő érzetnek van egy másik nagy trükkje: A hangkép. Mint írtam a gitár nem szélessávon szól. Illetve azok a cuccok amik erre törekszenek azok bizonyos fajta zenékben keresendők melyek más planétán élnek mint én. És a hangszernek más funkciót is kell betöltenie. (Például az övnél hordott 7-8 húros gitárok vérfagyasztó trash riffjeire gondolok)


 Leegyszerűsítve a dolgot egy eq skálán a gitár középtartományban szól. Ezt úgy tudnám példázni, hogy a régi szalagos videókamerák világában, mikor felvettek egy koncertet vele, akkor a visszahallgatásnál furcsa mód mindig a gitárt lehetett a legjobban hallani. Mert azt a frekit vette a kamera saját miksije. Viszont ott bonyolódik, hogy ez a középtartomány millió különböző színárnyalattal rendelkezik, és csak egy vékony hajszál választja el a kukarossz hangot, a minden szempontból gyönyörű és egészséges gitárhangtól. Ennek további részletezésébe azért nem bocsátkozom, mert egy külön könyvet lehetne teleírni vele, és szerintem ezt már meg is tették páran, a másik hogy ehhez nem értek. Úgy értem a műszaki részéhez. Az erősítő felépítése a kimenő trafó, a csövek, a hangszóró, meg egy csomó más dolog alakítja ezt.
Agitár hangjának helyét egy teljes zenekari hangképben úgy is el tudjátok képzelni hogy a teljes spektrumban leegyszerűsítve van mély, közép, és magas, (hasonlatos módon mint az erősítők potijai) és a mély  a lábdob és a basszus, a közép a gitár, a teteje meg mondjuk a cintányérok hangja.

Szóval ha egy szép inspiráló zenei hangot találtunk a gitárunknak, ami élő zenekarban is jól szól és nem csak magában, akkor megérkeztünk, mert ahhoz elegendő 15 watt, na jó legyen 30 :) és megfelelő felület. De projektől függően ez kimerülhet egy 1x12-ben is mint ahogyan én dolgozom mostanság.  Nekem olyan hangot produkál a kombóm ami átszól a zenekaron és tiszta érthető hangot ad, nagyzenekari csörömpölés mellett is. Ez nem a 15w miatt van, hanem a hangszíne miatt. Ebben a lökő mondja rá az Áment, ami nálam egy 1978-as Greeenback...
  Egyébként ha a munkáim úgy hoznák, egy álló 2x12-es kiegészítő ládába beújítanék. Két Greenback együtt 50w bőven elég is lenne. Mondjuk egy jó hangos r'n'roll band.. Régen nagyon szerettem a 4x10-es konfigurációt. Kombóban és kiegészítő ládában is volt ilyenem. Azonban 2010 óra drop D hangolásban játszom, és félő hogy a mély lágék 10-en nem úgy szólalnának meg. Ez ügyben még kutakodom..


A hangszín nagyon fontos eleme ennek az egész rendszernek, és a jó erősítőépítők számomra sok más egyéb mellett ettől jók, hogy ha tudnak valami jó hangot készíteni. Én a gitárjaimat nem csak egyféleképpen tudom elképzelni. A különböző erősítők, más és más karaktert kölcsönöznek a hangszernek. Ez inspiráló, ha jó. A mostani cuccom azért is volt jó választás, mert a jazzgitár, és a strató is nagyon szépen szól rajta. Pedig hát ég és föld a kettő.

Aki sokat játszik nagy színpadon hangos zenekarral, ahol domináns a gitár, ott a felület nagyon sokat számít. Ez azért van, mert a különböző színpadoknak más és más akusztikai paraméterei vannak. Az abban elhelyezett erősítők hangját ezek a tényezők JELENTŐSEN befolyásolják. Minél kisebb egy cucc, annál jobban ki van téve a különböző színpadok különböző paramétereinek. Nyílván ha ez terjedelmes, akkor inkább a cucc erölteti magát minden színpadra. Bár én zenétől függetlenül nem szeretem ha hangos a színpad, mert akkor eltűnnek a dinamikák. Jelen pillanatban ez is egy kompromisszum a részemről, mert az 1x12 érzékenyen reagál a különböző színpadokon. A 2x12 biztosan stabilabb lenne...
 És hát az effektezés. Azoknak akiknek igazán fontos hogy mi szól a lábuk alatt, és effektezni is szeretnek azok sajnos nem ússzák meg a cipelést. Bizonyára sokan tapasztaltátok, hogy amikor egy digitál delay-t vagy reverbet kötünk a jel útjába, akkor a csöves erősítőnk dinamikája, és hangképe megváltozik. (és a nem csöveseké is) Ez akkor is igaz, hogy ha ezek méregdrága top minőségű effektek. Ez nem a hitvány minőség miatt van, egyszerűen a digitalizált hang nem analóg. Ez ennyire egyszerű. Erre az olyan formák mint a Scott Henderson például olyan okosságot találtak ki, hogy a csöves erősítőjükhöz nem nyúlnak. Az úgy szól ahogy annak szólnia kell. És ennek a cuccnak a hangfalkimenetéről(!) leveszik a jelet, és egy átalakítón keresztül megeffektezve megy a digitális delay-el és reverbbel, egy másik csöves motyóba ami csak az effektezett jelet adja. Ennek az az értelme, hogy nem kell lemondania a csöves erősítőjének nyers, dinamikus, részletgazdag hangjáról, és az effektekről sem, csak ezek egy másik úton közlekednek. Az is igaz, hogy ezzel a módszerrel elég nehezen valósíthatóak meg a a swell, és reverse hangok. Ráadásul egy drága és cipelős megoldás, de kétségtelen tény hogy működik.



Én itt egyelőre meghúztam a magam kompromisszumát. Bár évekkel ezelőtt volt egy olyan kísérletem, hogy a tiszta hangot, egy Fender kombó adta, a torzított hangot meg egy Marshall halfstack. Nekem a gitárom és a kombóm között ott gurul a delay és a reverb is. Hallható a különbség, de ez az a kompromisszum amit megkötöttem. Ha effekt kell, akkor nincs nyers jelút. Minden pedálom true bypassos is ami fontos a dinamika megtartásának szempontjából. Ráadásul nem kell sok pedál, az mind mind változtat a hangon és elvesz a dinamikából, nőhet a zaj, akármilyen  puccos kábelt vagy csatlakozót is használsz.. Nekem a legszükségesebbek, egy wah, egy od, egy ds, egy delay, és egy reverb. Ennyi. A pedálok másik kétségtelen előnye, hogy utaztatható repülőn. Bár tudom, hogy ez viszonylag kevés zenészt érint, én viszont 2004-től a mai napig szoktam repülőn utazni hangszerrel fellépésekre. Ilyenkor az ember a rider-ben kér egy twin reverbet (ilyen erősítő a világ minden szegletében van), és a pedálokkal és a gitárral a legjobb hangzást tudja elérni, mint amit otthon használ a saját erősítőjével. Szoktam látni a Scott Hendersont külföldön Marshall DSL 50-el játszani. Bár remek erősítőnek tartom, de hangzásban igen csak eltér attól a Custom Audiótól amit otthon használ, és csak kevés helyen tudnak a rendelkezésére bocsátani. Bár repülős utazáskor a wah pedál kikerül a sorból a súly miatt. Hja kérem semmi sem tökéletes..:)





Végézetül egyik kedves történetemet mesélem el nektek, mely történt 1998-ban a SOTE-n. Én a James (Karácsony János) zenekarában gitároztam (a főhősön kívül Tóth Tamás basszusgitár, Borlai Gergő dob volt a felállás) és utánunk játszott a Magyar Atom Tátrai Tibusz MESTER zenekara. Akkoriban Tibusz Mester Rivera erősítőkön játszott. A roadok és hangmérnökök csak úgy hívták: a lakótelep. Sokszáznyi teljesítmény elképesztő mennyiségű felületen volt felrakva a színpadra. A külső hangosítást szó szerint ehhez a cucchoz kellett igazítani akkorát szólt.
Nos én az elektromos gitár mellett akusztikus gitáron is játszottam. Azonban a színpadon már igen kevés volt a hely. Nem tudtam hova tegyem az akusztikus gityómat, csak az egyik RIVERA láda előtt volt hely. Odamentem Tibuszhoz és megkérdeztem megengedné e hogy az egyik ládája elé tegyem a gityómat hely hiányában.
Tibusz csak ennyit válaszolt:
-Persze tegyed, csak vigyázz el ne vigye a szél!






1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó írás, tetszik.
    Az effektek kapcsán szoktam mosolyogni, ha valaki megjegyzi, hogy ő csakis analóg effektet használ, mert a digitális *****, kivéve a lánc végén a Digital delay, mert az jó....... csak az felejtődik el, hogy a DD már az egész addigi hangot konvertálja oda/vissza, így mégiscsak digitális jelet kap az a fránya erősítő.....

    VálaszTörlés