2015. szeptember 24., csütörtök

Gondolatok a gyakorlásról


Most már tudom. Akik ennyi idős korukra megmaradtak ebben a szakmában, és azon belül is abban a műfajban amit én is csinálok, azokat mind fanatikusoknak mondanák az emberek. Velem együtt. Miért? Mert sosem kérdezik meg, hogy most miért, vagy hogy mit gyakoroljak. Vagy hogy minek. A gyakorlás öröméért teszik, teszem. Ha semmi nem történik, semmilyen programhoz sem köthető  akkor is. Mert önmagában örömet okoz. És ez nem változik az évtizedek alatt. Nem változik a változó életkörülmények ellenére sem. Persze-persze vannak nehezebb időszakok. Nekem is kijutott mindenféle. Családapa lettem. Nagycsaládos, aztán voltam parkettás New Yorkban, Voltam kórházban. Aztán évek teltek el amikor szinte semmi sem volt a tanításon kívül. És voltak pörgős időszakok is, amikor annyi helyen játszottam, hogy összeszámolni sem tudtam..:) (Zenészmagazin 2005 április) Volt fent és lent. Ez egy ilyen szakma. De a gyakorlás szeretete sosem kérdőjelezedőött meg. Még a kórházban is ott van velem. Csak azért mert szeretem. A mai napíg bármikor órákig tudok a hangszerrel foglalkozni. Például amikor reggel 9:20-kor elkezdek tanítani és este 19:20-kor befejezem, még ott maradok gyakorolni. Mert élvezem. Fáradtan is. A Mazsi című szám is egy ilyen maratoni nap utány született. Ez a videó is itt, egy ilyen végigtanított nap után készült. Az már baj, ha azt kérdezed magadtól, miért kell gyakorolni. Én 20 és 25 éves korom között rommá gyakoroltam a technikai elemeket. És nem is tudtam milyen jót teszek magammal. Mert abból élek a mai napíg.. :) De nem volt áldozat, vagy megeröltető, és egy tanár sem kérte rajtam számon. Egyszerűen csak akartam tudni, és ezt nagyon élveztem. 
Kedves gitárosok! Azt kívánom találjátok meg az örömöt a gyakorlásban, találjátok meg az örömöt a hangszerben.  Az elmélyült gyakorlásban. Önmagáért. Csak Ti nyertek vele! :)


1 megjegyzés:

  1. Helló, Miki! Király a gondolatsor, amit leírtál, és nagyon király a gyakorló videód is. Jómagam csak amatőr módon gitározgatok, de, akármikor a kezembe veszem a hangszert, mindig örömet okoz és én sem kérdezem magamtól, hogy miért? Pedig nem lépek már fel sehol, mégis gyakorolok, mert úgy érzem, hogy ez engem feldob, megnyugtat, teljessé teszi a napomat. Ha valamilyen okból nem sikerül a gitárt a kezembe venni, akkor feszült vagyok. Nos, én is támogatom a gondolataidat, pedig nem vagyok profi gitáros, csak szeretem a hangszeremet! :) Ennyi. És, örülök, ha hallom a játékodat, imádom a jazzt! :) Üdvözlettel: Mókos János

    VálaszTörlés