2016. július 30., szombat

PoP nóta..

Amikor Voronko Miki barátommal megalakítottuk első zenekarunkat a 80-as évek első felében, underground zenét játszottunk. Akkor az volt a trendi a mi köreinkben. Még ma is őrzök régi kazettákról digitalizált felvételeket. De ezek az én illetve a mi titkaink maradnak. Az énekes zene sosem volt tőlem távol. Sőt. Ma is álmodozom egy zenekarról ahol az éneké a főszerep. A kamaszkorommal ellentétben ma éneklésre nem vállalkoznék, már akkor sem kellett volna eröltetnem. Hamar kiderült, hogy ez nekem nem megy. De az énekes zenéket ma is nagyon, nagyon szeretem. Mindenféle zenei felállás közül az énekhang tud hatni a legerősebben. És irigykedem is azokra akiknek ez jól megy. Aoife Odonovan, Brooke Miller, James Taylor, Kim Burrel, és még sorolhatnám a sort hosszasan. Az elmúlt években próbálkoztam összehozni egy produkciót. Ehhez kerestem énekest is. Sokfelé próbálkoztam. Itt nem jazz zenéről van szó. Idő hiányában azonban ez egyenlőre csak a fejemben van meg. Egy csomó dal, ötlet, szövegfoszlány vár arra, hogy kiírjam magamból. Lassan, lassan de meglesz egyszer. Összeáll és elindul egy produkció. Ebben a hosszú várakozásban mégis csak kicsúszott egy dal, amit az én Jimbo barátommal készítettünk. Ő nem énekes. Nem profi. Ő misszionárius. Viszont van szíve, és jó szövegeket ír. Írtam egy dalt. Csak egy harmóniamenet egy dallammal. Ez megihlette őt és írt rá egy szöveget. Én itthon felgitároztam, ő Floridában felénekelte. Ennek is már sok éve... De ezt például ma is szeretem. Benne lesz a repertoárban.. egyszer..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése