2016. október 5., szerda

Silhouette & Vinx


Banai Szilárddal régen együtt játszom. Szeretem benne az embert, és ettől jó a hozzáállása a zenéléshez. A harmadik lemezemen is ő játszik. Idén vele voltunk kint Kijevben. Szóval jó munkakapcsolatunk van. Évekkel ezelőtt elhívott a Silhouette nevű zenekarába, akikkel volt pár emlékezetes fellépésünk. Most azonban nagy fába vágta a fejszéjét. Megnyerte egy projektre Vinxet akiről odáig nem sokat tudtam, de ez csak engem minősít. Vinx egy olyan énekes aki a Berklee-n tanítja a zenélés filozófiáját. Egy olyan ember aki Stinggel turnézott évekig, aztán Stevie Wonderral, vagy Brandford Marsalissal, Herbie Hancockkal és egy sor mással. Branforddal fellépett a Jay Leno showban is. Nem kispályás emberről van tehát szó. Azt csak később tudtam meg róla, hogy olimpikon volt. Mi az hogy! 1980-ban a világ második legjobb idejét futotta hármas ugrásban. Tehát atletizált. Carter elnök bojkottja tartotta vissza egyedül attól, hogy aranyérmet szerezzen hazájának. Elképesztő, de a zenében ugyanekkora karriert futott be ha nem nagyobbat. Az élete nem indult egyszerűen, rasszista támadás érte gyerekkorában. Az othonukat rájuk gyujtották, és súlyos égési sérülések árán maradt életben. És mi lett ezzel az emberrel? Tele van életenergiával, szereti az embereket és csak adni akar. Ez igazán péla értékű! Nagyon hálás vagyok Szilunak, és Istennek, hogy hogy összehozott ezzel az emberrel. Interjút is sikerült készítenem vele, amely a JazzPresszóban kerül adásba. A képek a koncert előtti nap készültek a próbán:







































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése