2018. február 8., csütörtök

Időkapszula

A gyermekkori hatások életünk végéig elkísérnek. Illetve alapoznak a felnőttkornak. Akkor, ott a gyermekkorban persze még fogalmunk sincs minek milyen hatása lesz majd a későbbiekben.
Én a Ferencvárosban nőttem fel, ami a 70-es 80-as években a mainál is sokkal rosszabb környéknek számított. Egy a rendszerváltás után születettnek nehéz illusztrálni milyen világ volt akkor, mobil és internet nélkül. Ahol minden szürke volt. El voltál zárva minden információtól.
Eltudjátok képzelni, hogy egy gyerek örül egy nylonszatyornak? Ugye vicces? Pedig ez a gyerek én voltam. A nagybátyám a Tiszai vegyikombinátban dolgozott. Ő tőle kaptunk minden évben egy csomó műanyag szatyrot ami akkor nagy dolog volt. Mert nem volt. Főleg nem piros Marlboro-s cimkés. Mert Marlboro-t is csak nyugatról lehetett beszerezni, vagy dollárboltból.  De az is meg volt határozva hogy egy évben mennyi dollárt válthatsz ha egyébként kaptál vízumot utazáshoz.
Áááá.. az felfoghatatlanul más világ volt. Nekem a Marlboros nylonszatyor azt a világot jelentette, ami elöl el voltunk zárva. A tükör elött sétáltam gyerekfejjel a szatyorral a kezemben annyira menő volt. :) Egy nylonszatyor egy egész világ...
Nos ebben a világban, a szomszédunkba költözött egy Lagosi fiatalember John,  aki a SOTE-n tanult. Ő ugyan afrikai volt, de behozta a nyugatot. A ruháival, a lakásának berendezésével. A lakásának illatával. Videómagnója volt, amikor nekünk még fekete-fehér tv egy csatornával ami hétfőként nem is sugárzott. Szilveszterezni áthívott engem és a bátyámat. Ez konkrétan a szomszéd lakás volt. Én lehettem 10 éves a Zoli bátyám 14. A kicsi lakás tele volt fehér és fekete egyetemistával. A videón és a hangfalakon Bob Marley ment. Az volt John egyik kedvence. Mindenki táncolt. Együtt hömpölygött a "tömeg". Nagyon klassz volt. Végül John itt házasodott és ma is itt él családjával azt hiszem Törökbálinton. Nekem a Bob Marley egy addig sosem látott, inkább csak sejtett világot jelentett. Kaptam is Johntól egy Bob Marley posztert, ami évekig díszelgett a szobám falán. Aztán később kreatív módon a képből egy szörnyszülöttet alakítottam mert a szemét és a száját kivágtam és fejjel elfelé visszaragasztottam az arcba. Elég szürreális képet festett... de ez egy másik történet.
Nos volt hogy csak átmentem és megnéztem a Bob Marley koncertvideót. Nagyon tetszett. Ott láttam először (és utoljára) horrorfilmet. Azt hiszem Az erdő szelleme volt. Akkor kiderült hogy a horror és én nem férünk meg egy helyen.
Szóval amikor Bob Marley-t hallgatok, akkor kinyílik egy időkapszula. Valószínűleg a világon senkinek sem jelenti azt amit bennem idéz, mikor hallgatom. De ez nagyon jó érzés! Mai napig nagyon szeretem. Mert jó emlékeket idéz.
Konkrétan ez volt az a koncert:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése