2018. április 13., péntek

Drága Gyuszi! Kedves Tanár Úr!

Hol is kezdjem.. Először is talán a hála. Hálát adok az én Istenemnek Jézusnak, hogy ilyen Mesterem lehetett mint Ő. Azt hiszem minden művész életében fontos a Mester. Aki terelget. Akinek elég egy mondatot mondania, és az elkísér egész életeden át. Nekem Ő mindenképp ilyen Mester volt. Nem a klasszikus tanár aki behajtja a lenyát, hanem olyan akinek a jelenlétében lehetőségem volt magamba szívni mindazt amitől szeretem ezt a műfajt. A zenész az egy életforma. Egyfajta gondolkodás a világról. Ennek nincs köze ahhoz hogy valaki fekete vagy fehér, vagy hogy milyen a felekezete. Van egy közös nyelv amit csak mi beszélünk, és mi ezt tudjuk, anélkül hogy beszélnénk róla. Egy titokzatos szál amit összeköt minket. Ő művész volt, nem szolgáltató zenész. Kiskoromtól szerettem volna ennek részese lenni.
 1986-ban egy underground zenekarral indultunk egy tehetségkutatón, aminek zsűrijében ott ült. Minket nem hallott mert késve érkezett. Pedig az ő véleményére voltunk igazán kíváncsiak. Az a verseny attól volt rangos, hogy Ő ott van. Persze nem sokat tudtunk akkor még erről a világról.
Ugyanabban az időben, elmentem egy egyetemi színpadra megnézni Őt. Sosem felejtem el azt az élményt. A klub annyira tömött volt, hogy alig fértünk el. Mindenki a Babosra ment. Akkori zenekarával gitárszintetiszátoron nyomta ami annyira új dolognak számított, hogy én csak hüledeztem hogy hogy szólt a gitárja. Nagy vastag kábele volt a gitárnak, valami furcsa csatlakozóval. Teljesen elvarázsolt az a világ. Én is ilyen gitáros akartam lenni, aki ennyi embernek játszik. Tetszett ez az egész.
Szóval mikor a főiskolai felvételimre készültem, én már rég képben voltam, hogy kitől is szeretnék tanulni. De nem bíztam a véletlenre. Még a felvételi előtt egy évvel vettem a bátorságot, és bementem hozzá és kértem, megtenné e hogy meghallgat. És megtette. Nem írom le mit mondott, de bíztatott. Akkor megkérdeztem, megengedné e hogy néha bemenjek csak nézni az órákat? És megengedte. Onnantól amikor csak tehettem bementem a főiskolára, és próbáltam képbe kerülni. Szegény Juhász Gábor nem igazán örülhetett, mert pont az ő óráira mentem mindig.
Aztán egyszer csak ott voltam bent. Bekerültem. Hihetetlen élmény volt. Valahogy úgy alakult, hogy Sanyitól nem, csak Gyuszitól vettem órákat. Szerettem órákra járni. Rengeteg sztori... A Pa-Dö-Dö-be való kerülésemet is neki köszönhetem. Mariannék a Gyuszitól kértek segítséget gitáros ügyben. Gyuszi megkérdezte:
-Akarsz pénzt keresni?
-Miről lenne szó?
-Az nem érdekes. Akarsz pénzt keresni?
-Persze!
-Na akkor hívd fel azt a számot, ő Falusi Mariann...
Más. Akkoriban ért véget egy nagy szerelem az életemben, ami igen csak földhöz vágott. Gyuszi nagyon érzékeny volt ezekre a dolgokra. Máris lelkiztünk. Vég nélkül, órákon át. És jó volt. Többet kaptam ott, mintha hajtottuk volna a II-V-I.eket. Aztán volt hogy lendületbe került, bent ültünk négyen öten gitárosok és a táblára felírt harmóniavázra kezdte mondani, mire mit lehet játszani. Én meg csak ámultam, és azt kérdeztem tőle: Mikor fognak nekem ilyenek az eszembe jutni? Csak nevetett és azt mondta hamarabb mint gondolnád. Voltak órák, amikor csak beszélgettünk és megosztottuk egymással titkainkat. Hogy mint volt apámmal, és neki az ő apjával. És olyan titkokat amelyek azok is maradnak. Őrület volt.
A diploma koncertem emlékezetes volt. A gitár vizsgám méginkább. Váratlanul arra kért, hogy egy saját darabomat játszam el. Ez nagyon meglepett, ezzel egyáltalán nem készültem. Azt kérte akkor is csak kezdjem el. Nos én rákezdtem, egy bizonyos pontig el is jutottam, de aztán elakadtam vele. Azt mondta: Nem baj, köszönjük szépen, majd odafordult a Köszegi Imréhez és azt mondta: "Na látod erről beszéltem.."
Nagyon tisztelte a tudást, a tehetséget. Egyszer azt mondta: "Nagyon szeretem a tehetséget benned" Ezeket az ember elrakja magának egy életre.
Ámultam bámultam a Terry Lyne Carrington, Vic. Baley projektjén. Az is akkoriban volt amikor hozzá jártam. Mai napig örzöm azt a műsoros kazettát, amit tőle kaptam,az ő aláírásával, és ajánlásával.
A Friderikusz Showban is az ő zenekara játszott. Az első legnépszerűbb tv show a rendszerváltás után. Akkoriban szerzett be egy Gibson ES335 studio modellt, aminek a nyakával sok baja volt. Ilyen sztreccs gitárpántja volt fluoreszkáló zöld.
2007-ben amikor a Jeff Andrews-al turnéztam eljött az egyik koncertemre. Egyszerűen nem találtam szavakat. Elképesztő megtiszteltetés volt a számomra. Mindig fontos volt a véleménye. Első lemezemmel rohantam hozzá, mert rögtön tudatni akartam Vele: Látod? Itt vagyok! Ez vagyok! El is küldött a tv-be az anyagommal. Akkoriban Klári műsort vezetett.
A Lakatos Ablakos Dezső kuratóriumban 4 éven át képviselhettem a Kodolányi Főiskolát. Az hogy én vele egy kuratóriumban ülök, számomra óriási megtiszteltetés volt.
Aztán jött az egyetem. 20 évvel a főskola után ismét padba ültem, hogy az egyetemet megcsináljam. Rebesgették, hogy változtatni fognak a rendszeren és nem kellene tovább várni.
Micsoda áldás, hogy még ő tanított. Ismét Vele. Az elején eltrógerkedtem az első pár hónapot. Aztán finoman jelezte, hogy értsem meg, muszáj az órákat látogatnom. És milyen jól tettem, hogy bejártam. Hány remek beszélgetést kaphattam még tőle. Mint régen. Interjút is készítettem vele a rádióműsoromba.  Mintha el sem telt volna az a 20 év. Ott folytattuk ahol abbahagytuk. Olyan beszélgetéseink voltak... Egyszer azt kérdezte: Miki mi a szeretet szerinted?
Én akkoriban voltam beteg. A felvételire konkrétan az onkológiáról mentem. Ezzel kapcsolatban is voltak beszélgetéseink. A BJO-s baleset is mélyen megérintette. Andris halála.
Nem tudom, hogy ezekből a történetekből mennyire jön át, hogy milyen fontos ember Ő az én életemben. Hiányozni fog mindig! És mindig sokat gondolok rá. Ezt az utolsó időkben tudattam is vele. Akartam hogy tudja: Imádkozom érte! Az a reménységem, hogy az a Jézus aki lehajolt hozzám, és megmentette az én életemet, az lenyult Gyusziért és elvitte őt az Ő csodálatos országába.Remélem találkozunk még Drága Tanár Úr! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése