2018. május 28., hétfő

még vs már

Dani és Tomi beszélgetnek Mr. J-ről.
Dani azt állítja ismeri.
 Tomi hallott már róla, de nem hiszi hogy valóságos személy lenne.
 Dani viszont azt állítja hogy személyesen is ismeri, és napi kapcsolatban vannak.
 Tomi ezt nem igazán tudja elhinni, mert hogyan lehetne valakit ismerni akivel sosem találkozott személyesen? Ez túlmutatna az érzékszerveinken (hallás, látás, tapintás, szaglás, ízlelés) Szerinte a valóságos kapcsolatok csak ebben a világban létezhetnek, hús-vér személyekkel.
-A személyes találkozás definíciója eltér tehát kettőjük értelmezésében.
-Érdekes az is, hogy milyen forrásokat fogadnak el hitelesnek. Páldául vegyük Michael Jacksont. Sem Tomi sem Dani nem találkozhatott vele személyesen. Sőt koncertjére sem jutottak el. A média azonban olyan hitelesen közvetíti az ő személyét évtizedek óta, hogy fel sem merül bennük hogy ő egy kitalált személy lenne. Vicces? Persze hogy az. De el is gondolkodtató. Kinek és minek hisznek? Mit fogadnak el hiteles forrásnak?
Dani szerint Mr J. hús vér valójában itt volt, igaz akkor még nem találkozhatott vele hiszen évezredek választották el ettől. Ez Tominak elég is kétségei alátámasztásához, hiszen ami régen volt az tán igaz se volt.. És különben is hogyan lehet valóságos valaki ma, holott évezredekkel ezelőtt élt?
Dani azt állítja az általunk ismert és használt megtapasztalásokon kívül még van más is, mely erősebb minden "evilági" érzékszervnél. Ehhez a megismeréshez azonban, el kell engedni az evilági receptorainkat, és meg kell nyílni Mr. J felé. Az eszköz nem más mint a hit. Az első lépcső. Bizalmat adni hogy ez talán igaz. Megkérni őt, hogy beszéljen, ha igaz. Ezzel már meg is nyílik egy olyan csatorna ami nem a szaglás, a látás, vagy a hallás és a többi érzékszervein működik. Ha megszólítok valakit, akiről csak feltételezem hogy van, de ő van, akkor biztosan reagálni fog a megkeresésre.
De Tominak ez túl sok. Nem érti miért lenne erre egyáltalán szükség? Sőt indulatba jön. Bosszantja.
A vita közöttük alapvetően abban leledzik, hogy Tomi érvei azon alapulnak, hogy Mr J. egy kitalált személy. Nem racionális. Nem lehet az. Azt érzi arról akarják meggyőzni, ami minden eddig megismert ténynek ellentmond. És inkább arról szeretné meggyőzni Danit hogy az ő találkozása és kapcsolata nem valóságos. Csupán illúzió. A képzelet játéka. De hogyan győzhető meg valaki arról hogy amit átél az nem valós?
Képzeld el kedves olvasó, hogy ismersz valakit, akivel mondjuk a neten ismerkedtél meg. Évek óta leveleztek, chateltek, karácsonykor, húsvétkor, és egyéb ünnepeken jókívánságokat küldtök egymásnak. Videó telefonon megismeritek a másik környezetét is. És már tervezgetitek a személyes találkozót. Aztán jön valaki aki azt mondja: Ez nem valós személy...Csak a képzelet szüleménye. Illetve egy erre kialakított szoftver volt a csapda. Addig nem derül ki az igazság, amíg létre nem jön a személyes találkozó.
A kérdés tehát az: Mit jelent a valóságos/személyes kifejezés? Mindketten mást gondolnak erről.
S lám az objektivitás többé már nem az. Mert mind Tamás, mind Dani állítja hogy megválaszolható objektívan, de egész mást gondolnak ez alatt. A maguk számára a saját véleményük lesz objektív.
Tamás számára evidencia az evilági léttel összefüggő kapcsolataink, mert ezek mind mind kivétel nélkül a testünkben hordozott érzékszerveken keresztül adnak bizonyosságot. Számára ez jelenti az objektivitást.
Dani azonban arról beszél, hogy ha lezárjuk a lehetőséget az eddig ismert érzékszerveinken túlmutató megtapasztalásra, és nem adunk esélyt annak, hogy létezik még más megismerés is, és megtapasztalás ezen túl is, az olyan mintha bedugnánk a fejünket a homokba mint a strucc, és nem akarnánk tudomást venni a minket körülvevő világról. Mely sokkal de sokkal tágasabb mint amit mi abból érzékelni tudunk.
(Van az a régi vicc, mikor a paraszt bácsi életében először áll az állatkertben a zsiráf előtt. Nézi, nézi, majd megszólal: Már pedig ilyen állat nincs!)
Dani visszakérdez: Honnan jön a nevetés? És honnan a sírás? És az emlékek? A ragaszkodás? A szeretet? A vágy? Használjuk ezeket? Kételkedünk a valódiságában? És megfogható? Tapintható? Ezekben miért nem kételkedsz?
 Azt állítja, hogy magát a vitát is Mr J. indukálja. Mert ez indít el felé. Hasonló módon működik mint a rádió. Mr J. folyamatosan jelen van. De csak akkor hallod, ha bekapcsolod a rádiódat. Ő kikapcsolt állapotban is közvetít. A kérdés tehát az, hogy bekapcsolod e, és ha igen akkor hogyan?
Ebben a megismerésben messzebb jutunk mint gondolnánk. Mr. J felfedi magát, és el is mondja miért jött. Olyan ez mint a Matrix mozi. Egyszer csak a dolgok mögé látsz. És ebben meglátod a saját életedet is. Az igazság az hogy Dani döntött, Tomi MÉG nem.
Ez a minden amiben élünk legyen az felfelé vagy lefelé, kifelé, vagy befelé mind egy teremtett világ része. Mr. J eljuttat minket a forráshoz. A Teremtőhöz. A rendszergazdához. Aki mindezt létrehozta. Dani is és Tomi is egy olyan világba született ami igen csak zajos volt történésekben már azt megelelőzően hogy egyáltalán ember megszólalt ezen a földön.
Egy sor esemény lezajlott már mielőtt mi emberek meglettünk teremtve. Éppen ezért kész tények vártak bennünket, hasonló módon, mint hogy nem mi akartunk megszületni. A saját létezésünk felett nem mi rendelkezünk. Mi egy másik akarat gyümölcse, eredménye vagyunk. És kaptunk szabadságot megismerni elfogadni vagy elutasítani ezt a valóságot. És hogy mi ez?
A jó és a rossz fogalma az ember feltűnése előtt létezett már. Ezt sem az ember definiálta. Abban az ember számára kezdeti világban amit mi paradicsomnak nevezünk, és hivatkozni is szoktunk rá amikor a tökéletes állapotot "paradicsomi állapotnak" aposztrofáljuk, szóval abba a világba bejárása volt a sátánnak is akit mi a gonosz megtestesítőjének ismerünk. Az első emberpárt körül udvarolta. Ez vezetett ahhoz amit bűnbe esésnek nevezünk. Ez pedig az Isten szavának megkérdőjelezése volt. Csak úgy mint ma. Ennek lett következménye mindaz a borzalom ami ezt követte. A háborúk, a betegségek stb. Ezért a mai állapotokat közel sem nevezhetjük paradicsominak. Pedig vágyunk rá.
A rendszergazda számára mi emberek igen fontosak vagyunk és nem akarja hogy ebben az állapotban maradjunk meg. Erről Ő maga számol be egy minden szempontból hiteles média felületen amit Bibliának nevezünk. Amire szokták mondani, hogy emberek írták ami igaz is de azt azért a Teremtő felügyelte, meg hogy mi kerüljön bele és mi ne. Mert hogy a Teremtő akarta hogy legyen a kezünkben egy eszköz aminek segítségével eljuthatunk hozzá.
 Az állapot helyrehozalatában egy áldozatra volt szükség. Régen Mr J. feltűnése előtt a Teremtő népének rendszeresen kellett áldozatot bemutatnia bűneik miatt, egyik sem volt tökéletes ugyanis. Az állatok vére nem volt elégséges, de szükséges. Újra és újra be kellett mutatni áldozatot. A Teremtő olyan áldozatra gondolt ami egyszeri és tökéletes. De ha mindenki teremtmény ebben a világban akkor ki lehet az aki ennek meg tud felelni??? Ki lehet az aki Isten számára elegendő? Isten mércéjét az ő abszolút igazsága tartja fent. Mert  hogy ő maga a racionális igazság. A szavával teremt. Nem létezik semmilyen teremtmény sem aki megmondhatna neki bármit is hogy tegyen. Mindent a saját akarata szerint cselekszik. Nos az ő számára megfelelő egyszeri tökéletes áldozatot bemutatni csak úgy lehetett ha önmagából adott. Hiszen ő benne nincs bűn, de még csak annak árnyéka sem. Emberi formát öltött, és megjelent itt közöttünk. A Teremtő Fiának nevezi őt. Minden hatalmat odaadott Neki. Ezt igazából fel sem foghatjuk mekkora hatalmat jelent. Ez egészen elképesztő de igaz. Emberré lett.
 És miért tette ezt? kérdezte Tomi.  Hát azért mert ő lett a tökéletes áldozat. Az ő fájdalma nem a szegekkel átütött kezekben van, hanem abban hogy valóságosan meghalt helyettünk. Mint áldozat. És mint hogy most már kiderült hogy a földi élet után is van létezés, ezért a halál definíciója is más. Mr J. az az Jézus legnagyobb fájdalma a keresztfán az amikor átélte a halált. A halál definíciója pedig az Isten nélküli reményvesztett állapot. Ezért mondta a keresztfán: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem. Nos tette ezt önként vállalva Daniért Tomiért és te éretted és én érettem. Miattunk halt meg, hogy mi ne lássunk halált. Ezt nem lehet pénzen megvásárolni. Ez egy ajándék. Egy lehetőség amit meg kell ragadni! Ezt csak megköszönni lehet. Így már van értelme az életemnek. Ebben a megismerésben ráeszmélek, hogy Ő örül nekem, én az Ő akaratából születtem, és gyermekének nevez.
Minden ajándékot el lehet utasítani, vagy el lehet fogadni. De miután maga a Teremtő az ÉLET, ezért a földi élet befejezte után nem mindegy merre hova megyek tovább. Egy Isten nélküli reményvesztett állapotba ami a halál, vagy felismerve az ÉLETET és elfogdva Jézus váltságművét az örök ÉLETRE.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése