2020. november 23., hétfő

Zseni 2020

 Még mielőtt Jaco bekerült volna a felső körökbe, (és talán még azt követően is) el nem mulasztotta volna bemutatkozásnál elmondani:


"Én vagyok a világ legjobb basszusgitárosa". 

És az volt ebben a szép, hogy igaza volt. Na eltelik pár évtized. Nem is akármilyen időszak. Kifordul a világ magából, és a saját készülékeinken az otthonunkba bevigyorog egy távol-keleti kis krapek, aki akkora hogy a hangszere is nagyobb nála, és bemutatja transzkripcióban Jaco egyik számát elejétől a végéig. Visszacseng Jaco mondata. Vajon ma mit mondana? És mit mondjunk mi? Én ezeken próbáltam gondolkodni, és most meg is osztanám veletek.

Annak nem először és valószínűleg nem is utoljára vagyunk szem és fültanúi, hogy kis zsenik jelennek meg a képernyőn. A teljesítmény és a kor függvényében olyan produkciókat láthatunk, hogy csak ámulunk és bámulunk. A globalizáció, és a szabad információáramlásnak köszönhetően megismerjük egymást, és a világ minden szegletébe eljutnak a jó zenék, és a tanulás lehetősége. Ez egy óriási lehetőség az emberiség számára, hogy csupa hasznos és pozitív dologra fordítsa ezt a lehetőséget. 
 Ez a fiú összerakta rettenetesen jó tempóban ezt a nótát, és ami fontos: Látszik rajta hogy borzasztóan élvezi is amit csinál. Jaco ebben a korban talán a kosárlabdával, vagy az atlétikával volt elfoglalva. Hihetetlen teljesítmény. Az ember le van döbbenve, és jó nézni hogy ez a krapek mennyire élvezi is amit csinál.

Vajon Jaco korában is voltak ilyen tehetséges gyerekek? Vagy Jaco is ilyen volt ennyi idősen? Ha voltak miért nem hallottunk róluk? Szerintem minden bizonnyal akkor is voltak ilyen tehetségek. Az hogy aztán sosem hallottunk róluk annak számtalan oka lehet. Például olyan ingerszegény környezetben nőtt fel, hogy sosem derült ki róla. Vagy épp megkapta a szükséges feltételeket és zseniális módon játszik is, csak épp a személyisége nem olyan. Mondok erre egy példát: A Miles Davis önéletrajzban olvastam, ahol a Mester egy zongoristáról mesél. Meg is nevez őt. Úgy beszélt róla mint egy zseniről. (Ha valaki akkor ő biztosan tudta is.) majd így folytatta: ..abbahagyta a zenélést. Nem akart belefulladni abba az életformába amiben a zenészek éltek (éjszakai élet, drog, pia, stb). Ez emberileg nézve helyes, de a világ elvesztett valakit akiről jó lett volna tudni. Ha Davis nem említi meg a könyvében ennyit sem tudnánk róla. Otthon zongorázott a 4 falnak.

 Pastorius azzal kezdte: "Én vagyok a legjobb!" Vajon miért volt erre szüksége? Nem feltétlenül a legszimpatikusabb vonás, még ha igaz is. Sőt akkor annál inkább nem az. De azt hiszem ez az attitűd kellett és kell ahhoz hogy tudjunk róluk. A világhírű producereknek mindig vannak felfedezettjei amelyek közül többen csak ideig óráig maradnak fent, és nem a tehetségük hiánya miatt. Hanem azért mert a személyiségükből hiányzik az az elem ami nem a hangszeres zsenialitáshoz köthető. Hanem hogy el tudja adni magát. Szó szerint is, meg átvitt értelemben is. Kell lennie egy belső magabiztosságnak, ami segíti abban hogy amit csinál az jó. Ez a kiskrapek ahogy játszik látszik rajta hogy nagyon elégedett magával. Ezt persze nem kell feltétlenül szeretni mint tulajdonságot, de a talpon maradáshoz elengedhetetlen.

Valószínűleg Jaco is dobna egy hátas ha hallaná ezt a fiút. DE. és akkor a végére hagytam ami szerintem a lényeg. Jaco nem egyszerűen a "világ legjobb basszusgitárosa". Ő egy világot teremtett. Ez jóval túlmutat azon hogy jól játszik a hangszeren. Ő volt az első(!!!) aki újraértelmezte a basszusgitáron való játékot. Nem csak hangszeres zenész volt, hanem teremtő zeneszerző és hangszerelő. Jaco ettől zseni. És ezért tudunk róla. És ezért választotta ez a kiskrapek is őt transzkripciójában. Mert Jaco volt az első! És elsőnek lenni valamiben nagyon nagy dolog. Mert akkor te rakod le az alapokat. Az a rengeteg zene ami kijött belőle az sokkal több volt mint a világ legjobb basszusgitárosa.

Ha ez a kiskrapek tudja ezt, és alkotni fog lemezeket, hangszerel, zenét szerez, de legfőképpen megtalálja a saját útját, akkor sokat fogunk még róla hallani. Remélem hogy így lesz! Ha mégsem akkor felnőtt korában a gyerekeinek fogja mutogatni majd ezeket a videókat hogyan játszott a papa. Mert minden gyerek felnő egyszer.. Ebben a döbbenetben az egyik legfontosabb tényező hogy még kisgyerek. De a maradandósághoz ennél többre lesz szükség. Főleg ma, amikor a hírek már csak pár másodpercig tartanak.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése