Lehet-e valaha objektíven válaszolni erre a kérdésre? Aligha! Mégis megpróbáljuk meggyőzni magunkat és másokat is a magunk igazáról oly módon mintha az lenne az objektív tiszta tény. Pedig hát..
Eleve ezt a kérdést már csak azért sem lehet megválaszolni így, mert maga a piac szubjektív. A véleményünkre hat. Amire a legjobb bizonyíték a "brand".
Hajlandóak vagyunk kifizetni (persze teoretikusan, feltételezve hogy van is rá elég pénzünk) egy gitár 10x-ét is, ha az Amerikában készül, és egy nagynevű cég terméke. Lehet-e egyáltalán számszerűsíteni, hogy egy gitár anyagában, precizitásában, designjában, megszólalásában tud-e 10x, vagy akár 100x jobb lenni? Aligha. Ugyanis mindenre van már példa:
- Van példa arra hogy egy híres gitáros egy szutyok gitárral és motyesszal csinált etalon hangszínt. (Mike Stern) (Volt szerencsém játszani a gitárján. Úgy értem nem a róla elnevezett modelljén, hanem konkrétan az ő gitárján)
A gitár fejlődése során kitaláltak egy csomó hasznos dolgot, úgy mint a zajtalan hangszedőket, a grafit húrlábakat, és felső nyerget, satus hangolókulcsokat, meg persze még egy csomó mást is, amitől a hangzás is változott, így van példa arra hogy sokan az eredeti zajos, alacsonyabb húrlecsengésű de EREDETI hangot szeretik, mások meg inkább a fejlesztéseket. Mindkettőben van olcsó és méregdrága is.
- Van példa arra hogy drága hangszernek számít az amit gyárilag lekoszolt és leharcolt maga a cég. (Fender) Pedig ez a fizikai jellemzőin egyáltalán nem módosít, sőt. Csak a pszihológián és így az árán is. Nekem személy szerint értéktelenek az ilyen "műmájer" hangszerek, akármennyibe is kerüljenek. Ez is ékes bizonyíték arra, hogy mennyire nem a hangszerről szól csupán ez az üzlet. Vastagon pszihológiai hadviselés! :) Többet fizetni egy szutyok gitárért? Pedig ez üzlet. Ezt bizony bevesszük, különben már réges rég leálltak volna a gyártásával.
- Van példa arra is hogy kínai szutyok gitár egy kis tuninggal akkorát szól, mint egy custom made USA gitár. És még rendesen is van összerakva. Én két lemezt vettem fel egy 20e ft-os Squier gitárral, igaz az elektronika benne 185e ft értékű volt. De azt hiszem egy 50e ft-os elektronikával is meglett volna ugyanez az eredmény. Maga a Joe Barden cég is felrakta azt a videómat a honlapjukra és azt írták sose adjam el ezt a gitárt. Egy custom pickupot gyártó cég elismeréssel szólt egy 20e ft-os gitárról. Micsoda reklám nekik, hogy az ő cuccuk, még egy ilyen olcsó gitárban is hogy szól! :) Elgondolkodtató nem?
- Van példa arra is, hogy egy USA gitár ami rettenetes drága, és egyedi gyártású, eszméletlen jó hangszer és elképesztő élmény. És tudjuk, hogy itt minden kifizettett forintunknak helye van. (PRS). Van e 8-10x-es különbség a Kóreai és az USA PRS között? Vagy az Indonéz PRS SE?
- Van arra is példa, hogy ugyanezt itthoni mester ember is meg tudja csinálni töredék árért, igaz nincs az a brand... de csak az, különben leszakad az arcod olyan jó. De üzletileg az is biztos hogy egy ilyen hangszer sosem fog olyan értéket képviselni, hiába egyedi. És ez megint csak nem a kinézetről, kényelemről, és megszólalásról szól.
Amikor hangszert veszünk, akkor egy érzést is meg akarunk venni, nem csak a praktikus okokat. És ez sokba kerül. Nagyon sokba.. A praktikusságnak van egy racionális határa. Ami forintban kifejezhető. Mondok egy példát. Vettem egy Stagg Jazzbass basszusgitárt 39e ft-ért. Teljesen hihető jazzbass kinézete és hangja volt. A nyaka azonban girbe-gurba és a profilja sem volt az az álom. Na ahogy telt az idő, mindig kicseréltettem rajta valamit. Először egy EMG aktív elektronika. Aztán egy Babicz húrláb, na ettől már úgy szól, hogy soha senki nem mondja meg hogy ez egy Stagg. Mert már nem is az. Na aztán végül a nyak újra lett profilozva meg bundozva, amitől kényelmes és komfortos lett a játék. Minden itt leírt változtatás a hangszer bruttó árával együtt épp csak elérte a 150e ft-ot. És ezért a pénzért egy modern jól játszható mindenféle munkára alkalmas csoda jazzbassem van. Mint megtudtam, a faanyag a nyak és a test tekintetében is megfelel a Music Man által használtaknak. No comment... Nekem minden fillért megért ez a tuning. Mert a lehető legolcsóbban sikerült egy egyedi profi hangszert építeni.
- Van arra is példa hogy nagyon drága nagyon híres gitároknak olyan problémáik vannak (sorozatban) amit csak egy kínai gitárnak néznénk el. De már ott sem engednének meg maguknak ilyesmit.(Rengeteg USA Gibson és USA Fender betegséget volt szerencsém megismerni az évek alatt személyesen is és hangszerészek beszámolói alapján is, vagy tanítványaimtól is).
A kínai vagy más keleti hangszerek között, egyre több olyan hangszer jelenik meg a piacon, melynek minősége főleg az árához képest zavarba ejtő. Nem is értjük hogyan lehetséges. Ilyen például a Squier Classic Vibe sorozata, vagy bizonyos Cort gitárok, főleg amelyek még Kóreában készültek.
Aztán az is igaz, hogy ma már napnál világosabban látjuk, hogy a méreg drága hangszerek nem tudnak annyival többet nyújtani mint amennyivel többe kerülnek. Persze elképesztő kidolgozás, és miegyma, de miután mindenre láttunk már példát, ezért tudjuk, hogy az az árkülönbözet csak egyet jelent: a brandet kell megfizetni!
2019-ben vettem két hangszert. Az egyiket az egyetemre, a másikat a BJO próbatermébe, hogy ne kelljen hangszert cipelnem. Tehát nem koncertre. Mindkettő Harley Benton. Pfúúúúj!!! Azt a mocskot??? Kérdezték... Nos akkor lássuk:
Az egyik egy 27e ft-os telecaster, a másik egy B-Stock Les Paul 37e ft-ért. Na ez alá már hova lehet menni árban? Nos a telecasteren a jack aljzat szorult cserére ami pár ezer ft-os tétel.A bundok a szélén kicsit sorjásak, de maga a faanyag zavarba ejtően szép. A nyak nem szorul korrekcióra. Mindene működik és Tele hang van. A Les Paul ugyanez, ott még a bundok sem sorjásak. Úgy látszik ez a 10e ft plusz ennyit számít. Ennél a három állású kapcsolót kellett cserélni. De azóta csodalátosan működik. A pickupjai kifejezetten jól szólnak. Mit mondhatnék? Van két használható hangszerem melyek együttes értéke a javításokkal együtt sem éri el a 70e ft-ot.
Nekem mondhat akárki akármit. Kézbe veszem a hangszert és ott eldől a dolog.
Értitek mire gondolok?
A legnagyobb pénzt nem a hangszerre fizetjük ki. Ha eljut az országunkig egy hangszer amit itt bruttó áron mondjuk 40e ft, és az használható, akkor minden azon felül fizetett forint már másra megy. Egy forintot sem lehet belemagyarázni a technológiába. Ehhez elég volt csak egyszer jól megcsinálni egy hangszert olcsón. Ennyi. Ez az egy, átértékelte az összes többit.
Itt vannak például az U.S.A. butique pedálok, vagy erősítők. Az U.S.A. mind brand építő, aki ennek a szakmának az egyik legjelentősebb szülőanyja, ebből él. Mert a neve vonzerő. hiszen ők írtak történelmet.
Egy nálunk kevésbé ismert cég, akik még kis tételben gyártanak és persze az USA-ban, de már fel tudnak mutatni, egy-két híresebb gitárost a felhasználók körében, nos ez az elegy elegendő, hogy kegyetlen pénzeket kérjenek el.
De amikor itthon a Soma elkészítette nekem az első pedáljait, már tudtam, hogy Ő hozzájut minden olyan alkatrészhez amitől profinak lehet nevezni egy cuccot, és termékeinek a megszólalása világszinvonal. És az ára? Khmm Khmm...
Rájöttem, hogy semmi baj sem történik abból, ha nem tudok csilliárd dollárokat fizetni egy ilyen olyan cuccért. Mert nem is lenne rá pénzem, és hála a jó Istennek ma már olyan világban élünk ahol vannak közöttünk olyan szakemberek akik a mi pénztárcánknak megfelelően tudják ezt a szinvonalat nyújtani. Tudom mert kipróbáltam. 2013 óta használom ugyanazt az erősítőt, és OD illetve DS pedálokat, melyek egy magyar mesterember épített Somogyi László S.L. Amps. És nem is szándékozom csereberélni. Ennél jobb nekem nincs is.
Persze senki sem akar kínai gitáron játszani, bármennyire is jó vagy szép. Fontos hogy mi lóg a nyakunkban. Hogy mi van ráírva. Hogy mi a brand. És persze hol készült. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a cégek egyre elérhetetlenebbé teszik a gyártás helyét. A honlapon nincs feltüntetve hogy ez vagy az a sorozat mely országban készült. Külön nyomozni kell esetenként. Ez nem véletlen. Ez nem segít annak a pszihológiának amit felépítenek az eladáshoz.
És ha azt hiszitek, hogy csak a kelet-európai "csóró" zenészeknek elsődleges a pénztárca mérete, akkor el kell meséljem hogy, egy évi New York-i tartózkodásom alatt azt tapasztaltam, hogy az amerikai hangszerboltok jelentős többségében (és itt most az áruház láncokra gondolok mint a Sam Ash, vagy az American Musical Supply stb.) az olcsó illetve a középkategóriás hangszerek az uralkodóak. Ráadásul az átlag amerikai 2x is meggondolja hogy mennyi pénzt ad ilyen cuccokra. Akkor is részletre! Ezért is van az hogy az USA használt piacon fillérekért (az itthoni használt árakhoz képest) lehet motyeszhez jutni. Nyilván ebbe a jelenlegi gazdasági helyzet is beleszól, de ez a kérdés messzire vezet..
Van amerikai gitárom is Fender, az 1994-es. Akkor még egész másképp nézett ki a hangszerpiac. Akkor tényleg igaz volt, hogy ha az ember minőségi gitárt akart venni, akkor az vagy amerikai vagy japán lehetett. Illetve ez sem igaz. Rengeteg problémám volt az elején ezzel a gitárral. Garanciában bundozták újra, és cserélték az elektronikát. Ha ma kellene vennem "első" gitárt korán sem biztos, hogy amerikai Fendert vennék. A stratóm egyszerűen csak velem maradt az idők folyamán. Ma olcsóbban is ki tudnék hozni egy "első" gitárt mint amennyibe kerül ma egy USA standard strat.
A használt hangszerek ára elképesztő mélységekben jár az új árakhoz képest ami nagyon jó. Nem is biztos hogy új hangszert vásárolnék.
A gyermekeim vannak abban a korban hogy zenekaroznak és szükségük van stabil koncertezős cuccra. Mind gitárban, mind erősítőben a használt piacon keresgéltem és találtam. Töredékéért tudom ugyanazt a minőséget megtalálni. Azt érzem semmi szükség arra, hogy új hangszert vegyek. Egy csomó pénzt megspórolok vele.
Marci fiam mikor a zongoráról átváltott gitárra kapott tőlem egy (nem tudom hol készült, talán kórea) Jacksont. Nagyon korrekt a gitár. Tökéletesen alkalmas mindenféle professzionális munka elvégzésére. Karcmentes volt a gitár. Egyszerűen csak szép és mindene rendben van. Kerek 25e ft-ot fizettem érte (újonnan 65e ft), és ha jobbkezes lennék, tudom hogy akár egy ilyen gitárral is meg tudnám csinálni az összes munkám. Egyedül ami változtatás lett rajta azok a pickupok. Kurtács András Sublime pickupok kerültek bele. Azt hiszem nem kell ezt jobban részleteznem.
Erősítők ügyében egy kicsit más a véleményem. Ott személyesen azt tapasztaltam, hogy bár az innováció fantasztikus, és nagyon inspiráló a sok fejlesztés, és csodaszép hangok jönnek, és még több szolgáltatás, de sajnos az előre programozott amortizáció miatt nekem végleg elment a kedvem a futószalagon készült akármilyen erősítőktől. Ma egy erősítőt max. 5 évre terveznek. És ez még csak nem is titok. Azt hiszem idővel a gitároknál is el fog jönni ez az időszak. 5-6 év alatt tönkre fog menni, és akkor újat kell majd venni. Én viszont nem akarom lecserélni az erősítőimet (és a gitárjaimat sem), hanem azt akarom hogy sokáig elmenjenek, és javíthatóak legyenek ha baj van velük. Ahhoz viszont vissza kell menni a gyökerekhez. Ahogyan kezdődött anno. Igen ám, de egy 40-50+ éves erősítő azért komoly szervízelésre szorulhat ma már. Így egy lehetőség maradt: Megtalálni azokat a szakembereket aki ma is a régi jól bevállt technológiával készítenek erősítőket. Nem 5 évre, de 50 évre. Ezek értékben nem lesznek ott mint egy custom shopos Marshall vagy Vox, vagy egy Dumble, de pont ez a jó, mert így megengedhetem magamnak hogy felső kategóriás szuper erősítőm legyen. Nem brandben, hanem megszólalásban, minőségben, anyagában, megjelenésében. Nem mindenki mester ember, aki annak mondja magát. Én megtaláltam a mestereket, akikből az egyik már emigrált, a másik most tervezi. Ez nem jó hír, de ez más téma.. Gondolok itt a Gregorius, és az S.L. Amps erősítőkre. Ha vigyázok rájuk a gyerekeim öröklik! :)
Végeredményben ahogy múlnak az évek, úgy lesz egyre fontosabb a minőség, de ahhoz hogy ezt megengedhessem magamnak lemondok a brandről, és már nem is esik nehezemre, és olyan helyeket találok, ahol a minőség mellett "megnyugtató" a hely is ahol készült. Meg az ára..
