Birta Miki

2025 október 12 Budapest TEMI-FMH Budapest Jazz Orchestra On The Road felvételenek képei:  

Na most nem kicsit esett le az állam a meglepetéstől.  Úgy is mondhatnám: “ Milyen kicsi a világ, de nagy világ !” Hosszú-hosszú évek óta nagy kedvencem a vokális zene. A zenehallgatásaim zömét is ez teszi ki. A volt rádióműsorom miatt egyébként is folyton kerestem, kutattam az újabb és újabb előadókat mindenféle stílusban. Ez aztán szokásommá is vált műsor nélkül is. Így aztán mindig lettek kedvenceim. A legutóbbi ilyen előadó akit sokat hallgatok az elmúlt hónapokban Sophia James . Valamikor április elején hallottam először 2025-ben. Feltűnt hogy az érzéki balladáktól, a dögös nótákig, egyszerre több előadása is megfogott. Meg volt valami az előadásában. Valami amitől valahogy közelinek éreztem. Olyan fájdalmasan őszintének. Elkezdtem figyelni a szövegeit. Nagyon tetszettek. Na szóval nagy kedvencem lett rövid időn belül. Sokszor osztottam meg a FB-on, és szerintem még fogom is. Ma megint keresgettem tőle felvételeket, és találtam is egy amerikai énekversenyt ahol többek között a...

Itt nem egy felsorolást láthattok azokról akiket ismerek, mert akkor egy könyvet kellene teleírnom. Mióta először vettem gitárt a kezembe, azaz 1980-tól napjainkig elképesztő mennyiségű gitárost ismertem meg, és szerettem meg zenéjüket, játékukat, nem csak gitárosként, de tanárként és rádiós műsorvezetőként is. És nem arról szól ez az írás hogy kit tartok jó zenésznek, mert akkor megint csak enciklopédiát kellene írnom. De visszagondolva a kezdetekre, és az azt követő meghatározó évekre kiemelkedik pár pont amit utólag is úgy gondolok hogy meghatározóak voltak a stílusom kialakulásában. A nyitottság ma is megvan. Keresem kutatom az új zenéket és előadókat, de kétségtelen hogy a hatások a fiatal korban a legerősebbek. A tanulás a beépülés időszakában. Gyerekkor, kamaszkor, fiatal felnőtt kor. Aztán egy idő után a beépült élmények az önállóság felé tereltek. És ez így természetes és normális. Tehát a keresés, az új zenék befogadása életem végéig velem marad, de a hatások erőssége már más...

 Ha a színpadon egy zenészt telefonozáson kapsz, akkor ne itélj elsőre! Lehetséges hogy a hangmérnökkel kommunikál hogy a kontrolljában ideálisan szóljanak a kívánt hangszerek. Mégsem lehet egy előadást megszakítani azzal hogy: “bocs kéne még egy kis bass..”

  Kovács Lindának vannak elképesztően jó transzkripciói (és zenéi nem mellesleg), ahol hangszeres szólókat tanul meg, és énekel a felvétellel együtt. Ezek elképesztően nehéz dolgok. Hangszeren megszólaltatni nehéz dallamokat, hangnemváltásokat, főleg ha még gyors is nem könnyű. De énekelni? Hol vannak az éneklés határai? Én évtizedek óta vagyok nagy rajongója az éneklésnek, bár magam énekelni nem tudok. A zenehallgatásaim 80%-át ilyen zenék teszik ki. A következő videót Linda küldte el nekem. Számomra ez elképzelhetetlen. És mégis itt van. Hogyan lehet ennyire gyorsan tisztán intonálva, nem scattelve, hanem tisztán megénekelni hangokat, sűrű hangnemváltásokban? Ez a szóló egy legendás felvétel. John Coltrane Giant Steps szólója. Ez minden jazzt tanuló hangszeresnek egy mérföldkő. Sohasem jutott volna eszembe hogy ezt bárki is megpróbálná elénekelni. Erre tessék itt van. Gyönyörködjetek benne ti is! (Érdemes a többi felvételébe is belehallgatni)

miki birta music · Szvár 2024 Aug 9 Szólókoncert