Nárcisz

 Siratlak, gyászollak. Készültem rá, de erre nem lehet felkészülni. Bekövetkezett, de nem akarom elfogadni. 

Nem ismertem senkit aki így szerette volna az életet mint ahogy Te. Nem ismertem senkit aki ennyire tisztelte volna. Nagyon kevés olyan zenét hallottam ami olyan mély érzésekről beszélt volna mint a te zenéd. Nincsenek emlékeim arról hogy valaki ilyen makacsul tudott volna küzdeni az életéért mint ahogy te ragaszkodtál a tiedhez. Még akkor is amikor a környezeted már lemondott minden reményről. Te akkor is ragaszkodtál hozzá. Megdöbbentett és erőt adott a hited, ami a kimondhatatlan próbatételekben nem csak hogy megtartott, de erősödtél általa. Igazi küzdő vagy! Erős vagy! Erős lettél! Micsoda élő bizonyitéka vagy az élő Istennek! Mi mindent munkált ki benned, mire odakerültél elé. Aminek most élvezed gyümölcsét. Hogy már nem szenvedsz többet. Ott lehetsz abban amiben hittél. Isten országában, Jézusnál. Ebben hiszek én is! Ez az én reménységem. Hogy ott majd újra találkozunk! 

Igazsátalannak tartom hogy valaki csak 35 évet él, és abból is az utolsó 4-5 már a küzdésé. Mint apukám. Ő 38 évesen ment el. De önző is vagyok. Mert hiszem hogy most sokkal, de sokkal jobb helyen van. 

Nagyon hiányzol Nárcisz, sok-sok ajándékot kaphattam Istentől általad, amit köszönök! Köszönöm a barátságod!

u.i.: köszönöm az ékszereket! Most már elmondhatom hogy megtartom őket, hordani azért nem fogom :) csak a szívemben. De szerintem Te ezt tudtad...

Miki