Frank Gambale által bemutatott szűkfekvéses hangolást én egy kicsit újragondoltam. Messzebbre jutottam mint reméltem.
Az alapkoncepció az hogy a gitár 6 húrjának két legvékonyabbikát egy oktávval leeresztjük, ezáltal a 3. és az 1. húr közötti hangtávolság nem felfelé egy nagyszext lesz G-től az E, hanem a G alatt lesz egy kisterccel az E. Ugyanez történik a 4. D húr és a második H húr viszonylatában is. Ennek az lesz a következménye, hogy az általunk ismert fogásokkal egészen más sorrendben szólalnak meg az akkordok ami varázslatos, merőben új hangzást eredményez. A gitáron fogott akkordok jelentős többségében tágfekvésűek, az az a hangok oktávnál nagyobb hangterjedelmet fognak közre. De így viszont szűkfekvésben lesznek ami merőben új hangzás gitáron.
Azonban ennek a két húrnak a leeresztése problémás, ugyanis ramatyul szól. Még ha lenne is húr ami kellően feszes lenne, túlságosan mélyen szólna. Ezt Frank Gambale úgy oldotta meg, hogy az egész hangolást felrakta egy kvarttal feljebb, és így már megszólal szépen. Nekem ezzel a koncepcióval az a problémám, hogy akkor újra kell tanulni a hangok helyeit.
Olyan megoldást kerestem ahol a hangok a helyükön maradnak. Ezt első körben úgy lehetett megoldani hogy a 2. és első húrt nem engedtem le egy oktávval, ott maradtak abban a lágéban ahol voltak. Hanem a többi négyet emeltem fel egy oktávval. Erre már könnyebb volt megfelelő húrokat találni. A lágé is jó volt, illetve… Valahogy nem tetszett. Egy ideig abba is hagytam vele a kísérletezést, de aztán újra elővettem és gondolkodtam miért nem tetszik. Azzal hogy a 6.,5.,4.,3. húr egy oktávval feljebb került, eltűntek a basszusok. Melyeket leginkább a 6. és 5. húrokon játszuk. Ez az egész szűkfekvéses koncepció amúgy is a 4.,3.,2.,és 1. húrok között játszik, így a két basszushúrra visszatettem az eredeti hangmagasságú és vastagságú húrokat, és láss csodát, egy egészen új világ nyílt meg. Hirtelen lettek basszusok, és a tetején pedig ott szóltak az akkordok szűkfekvésben. Elképesztő. tehát a koncepció amit itt bemutatok lényegében úgy néz ki, hogy a 6 húrból csak a 4., és a 3. szól egy oktávval magasabban, a többi ott marad a helyén.
Az ábrán mint az leolvasható az én hangolásomban mutatom be, ami ugye tiszta kvárt (nincs terclépés a 4. és 3. húr között) és az egész egy nagyszekunddal lejjebb van.
Például leolvasható, hogy ha ugyanazt a fogást más és más húrról alkalmazom akkor mindig más sorrendben fognak megszólalni, pedig a fogás ugyanaz.
Normál hangolásban is természetesen tökéletesen működik. Ez szólózásra nem annyira alkalmas, ha csak nem az a cél hogy meghökkentsünk vele, de akkordozásra csodaszép távlatokat nyit.
