Esperanza Spalding koncert élményei

Hónapokkal korábban megvettem a jegyeket a keverőpult elé hogy a lehető legjobb minőségben halljam a koncertet. Nagy várakozás volt bennem. Szeretem a szerzeményeit, az éneklését, sőt játszom is egy-két kompozícióját. Arra készültem hogy egy remek este lesz. Ahogy az lenni szokott a koncert elôtt a MüPa aulájában sok ismerőst, kollégát, tanítványt, volt tanítványt láttam. Szépen meg is telt a Bartók Hangversenyterem.
 Trió formában játszottak amin egy kicsit meglepődtem, de gyorsan túltettem magam rajta. Illetve az is feltűnt hogy a mikrofon nem a bőgőnél van hanem külön pultja van. Kijöttek a színpadra, velük együtt Harcsa Veronika, aki magyar nyelven énekbeszédben, E.S: improvizatív bőgőkísérete mellett továbbította E.S. “üzenetét”, miszerint ez a ma esti koncert kicsit más lesz mint a többi, és hogy soha eletében nem került még ilyen helyzetbe, de úgy elment a hangja hogy nem hogy énekelni de még beszélni sem tud. Feltételezem hogy nem ilyen állapotban indult a tengerentúlról, tehát váratlan helyzet illetve dilemma elé kerülhetett a produkció: Lemondják, vagy megtartják? Ha megtartják akkor viszont hogyan? Nos az gyorsan kiderült hogy valószînűsíthetően az eredeti programból semmit sem tudtak játszani, mert vég nélküli szabad bőgő improvizációkat kezdtünk hallgatni, melyhez néha csatlakozott egy-két magyar-  vagy angolnyelvű narráció, vagy kijött egy táncos aki táncimprovizációt adott elő a bőgő improvizációra. A két zenésztárs a dobos illetve az orgonista (és szaxofonos) inkább statiszta szerepben voltak csak a színpadon. Nagyon kínos kezdett lenni a szituáció mert a harmadik "tételt" követően kezdett világossá válni hogy ez egy koncepció nélküli rögtönzött előadás amit az előadás előtt rakhattak össze. Egyszer csak fellégezhettem mert felcsendült egy Body and Soul 5/4-ben amiből legalább az kiderülhetett hogy egyébként fantasztikus a billentyűs is és a dobos is. De ezután megint csak vég nélküli bőgő improvizáció következett.

 Egyre kínosabb lett ez az egész. A “számokat követően” kezdtek szallingózni az emberek. Mi kb 40 percig bírtuk. Felálltunk és otthagytuk az egészet. Az aulában már kisebb tömeg kezdett kialakulni és csak szállingóztak kifelé az emberek. Ismét több kollégával futottam össze. Mindenki más vérmérséklettel kommentálta a bent látottakat. Az a szürreális kép: bent a főhősnő még küzd a bőgőjén ezalatt kint páran már a jegyük árát kérik vissza, ugyanis senki sem erre vett jegyet. A MüPa dolgozója a szerződésre hivatkozott, amiből azt biztosan le lehetett venni hogy ezt a koncertet lenyomták a közönség torkán a MüPa pedig mossa kezeit. 
Mint általában ilyenkor lenni szokott a pénz dönthetett. 
 Gondolom az utolsó pillanatig reménykedhetett hogy meg tudja csinálni a bulit. Iderepült, a jegyek elfogytak és beütött a krah.. 

 Fenyő Miki (Isten nyugosztalja!) jut eszembe akivel 24 karácsonyán lett volna nagy buli, amire hónapokig készült sok-sok ember. Ott is elfogyott minden jegy elővételben. És beütött a krah és Fenyő LEMONDTA a bulit. És a szülinapján lett aztán megrendezve.
 E.S. ezen választása hogy inkább lenyomja a bulit, nagyfokú tiszteletlenség a közönségével szemben. “Jó lesz nektek ez is” Hát nem jó, kínos, még akkor is ha később arra sem fog emlékezni melyik városban történt ez vele. Nem tudom milyen érzés lehetett látni a színpadról ahogy az emberek egymás után állnak fel és hagyják el a koncerttermet. Szomorú csalódás ez.

Kifelé menet a nagyteremből a sötétben nem vettem észre egy lépcsőt, majdnem akkorát zakóztam hogy elvittem volna a "showt"... Bőgőszólóra zakózni???