Ébredés(?)

Józsi bácsi áll az állatkertben a zsiráf előtt. Feltolja a sapkáját, vakarja a feje búbját, aztán megszólal: 
"Már pedig ilyen állat nincs." 


Nézem a bukott politikusaink és holdudvarának megnyilvánulásait. És azt látom, hogy tényleg hiszik amit mondanak. A valóságérzékelésük azonban annyira messze van attól ahogyan én érzékelem, hogy az már zavarba ejtő. Kérdéseket vet fel. Én most az ország jelentős többségével értek egyet. És ez nekem nagyon megnyugtató. Visszaadta az emberekbe vetett hitemet. Az általam megélt valóságba vetett bizalmamat. Megerősített. 

Egy kicsit elmegyógyintézetre emlékeztet ez a meghasadt világ. Épp most láttam egy spanyol filmet (Isten Útjai Kifürkészhetetlenek) a Netflixen ahol az alapsztori szerint egy nő bemegy egy elmegyógyintézetbe, betegnek adja ki magát, hogy megoldhasson egy gyilkossági ügyet. A film zseniálisan játszik el a gondolattal, hogy ki az aki normális, és ki a beteg? A manipuláció talaján ezt nem is olyan egyszerű eldönteni. A manipuláció lényege hogy mindenáron megpróbálja magát tényszerűen valóságosnak bemutatni. Csak hogy ha valami nem az, az előbb utóbb ellentmondásokhoz vezet. 

Van egy remek vicc, ami szerintem nagyon szemléletesen mutatja be azt a problémát, ahol egy valós esemény kétféle értelmezése mennyire más jelentést ad ugyanannak a dolognak:

Valahogy így vagyok én is, a leköszönt hatalom kommunikációjával, véleményével. Egyáltalán ki, mi alapján dönti el, hogy mi az igaz, vagy mi a jó? Az elmúlt 16 év kényszerűleg vetette fel bennem ezeket a kérdéseket, amikkel egyébként nem nem lenne semmi dolgom. Etekintetben harmónikusan tudtam élni. Ha viszont megint nyertek volna akkor valószínűleg újra kellett volna definiálnom magamban azokat az alapvetéseket amik mentén mondok véleményt jóról, rosszról, hazugságról, igazságról. Ugyanis ennyi idő alatt az ember a saját alapvetéseiben is kezd elbizonytalanodni. 

Amikor egymással szembenálló két politikai erő ennyire másképp látja ugyanazokat az eseményeket, akkor felmerül az a kérdés, hogy ki honnan veszi a bizonyosságot, a meggyőződést, a hitet állításaihoz? Mi alapján győződnek meg valamiről? Hiszen mindaz amit érvként tudnának felhozni állításaik alátámasztására, azok egy kívülállónak nem érvek. Sőt veszélyesek, jobb esetben bolondságok. A kérdés mindkét oldalra igaz: Az amit én igaznak gondolok, ami alapján döntök egy választás alkalmával, ahhoz az érvek pro és kontra honnan jönnek? Ki mivel akarja igazolni a maga igazát? Létezik kétféle igazság? 

Nem bizonytalanodtam el választási döntésem helyességében. Sőt.. Már 4 évvel ezelőtt sem rájuk szavaztam, mert már akkor őrültnek láttam ezt a világot. De én sem tudnék több bizonyítékot felsorakoztatni érveim mellett, hanem csak azt, hogy ezt érzem igazságosnak, ezt érzem életmentőnek, helyesnek, jogosnak, igazságosnak. De honnan gondolom mindezt? 

A manipulatív viselkedéssel kapcsolatban megtanultam, (akár személyes kapcsolatok szintjén, akár társadalmi szinten) hogy sosem arra szabad figyelni amit mondanak, hanem arra ami történik, és a saját bőrömön érzem. Mert ha a kettő között ellentmondás van, akkor ott feltételezhető a manipuláció. Másképp fogalmazva bele akarnak rángatni egy olyan világba ami egy képzelt világ. Nem valós. A valóságból eredő ellentmondásokra pedig újabb manipuláció a válasz. Addig csűrik csavarják amíg egy egészen groteszk világ létre nem jön. Nem feltétlenül tudatos. Ez inkább csak a folyamatos hazudozás szükségszerű következménye.  

Azt például részrehajlás nélkül el tudom mondani, hogy a világról alkotott képem nem sokat változott felnőtt életem során. Hasonló érvek mentén választottam 1990-ben is és azóta minden választáskor. Ezt láttam a családban, és a környezetemben ahol felnőttem. Azok között akik hitelesek a számomra. Harmonikus és következetes amiben nincs ellentmondás. Kiállta az idők próbáját. Még csak el sem kellett döntenem. Természetes volt. És ha most nem egy manipulatív világból ébredne az ország, akkor most sem kellett volna erről írnom vagy erre gondolnom. 

Az aki ki akart tartani évtizedeken át a Fidesz mellett, annak nagyon sok manipulációt kellett benyelnie, vagy nem tudomást venni tényekről. Mert azt hiszem oldaltól és pártállástól függetlenül megállapíthatom, hogy a mostani Fidesz köszönő viszonyban sincs régi önmagával. Azokkal az értékekkel amiket akkor tartottak fontosnak. A nagyobb alapvetésekben a véleményem nem változott az évtizedek alatt. De nem egy, és nem két olyan politikust látok, akik a saját fiatalságuk ellen szónokolnak most, és szemmel láthatólag ez semmilyen problémát sem okoz nekik. Ők 180%-ot fordultak ugyanezen idő alatt. Nos nekem ez nem hiteles. És amikor elkezdünk megérteni egy politikust, hogy: "na de értsd meg…" Akkor meg már fordítva ülünk a lovon, mert hogy nekik kellene megértenie az embereket… 

Egyik oldal sem tud felmutatni egy harmadik külső, objektív, irányadó tényezőt ami mindkét oldal számára elfogadható lenne. De a választás ténye egy fokmérő. Főleg amikor nagy a részvételi arány, és ennyire erős az eredmény. Ez egy igen komoly jelzés, amit nem lehet, és nem szabad figyelmen kívül hagynia a megbukott csapatnak. Napnál világosabbá tette, hogy a vesztes oldal a jelentős többség szempontjából rossz úton jár. Már ha az a kérdés hogy kié legyen a hatalom? Ezen gondolkodás mellett csak elveszíteni tudták. Mert manipulatív volt. Hazugságra épült. Végül a saját hazugságuk döntötte romba őket.

Nyilatkozataikból az derül ki hogy ők ezt nem látják, valahogy nem hajlandóak tudomást venni az ellentmondásaikról. Őszintén, sokszor nem is értem miről beszélnek amikor az okokat keresik. Pedig ott van előttük. És mégsem. Őszintén sajnálom őket, mert a vereség utáni reakcióik számomra tovább erősítik azt az álláspontomat, hogy egy a maguk által felépített és a realitásoktól egyre távolabb élő világban élnek. És elhiszem nekik hogy nem értik mi történt most velük. A valósághoz való viszonyuk teljesen eltorzult, ami a szavaik és a tetteik között tátong. Azt már évek óta lehetett érezni hogy teljesen eltávolodtak a hétköznapi emberektől. Felépítettek egy saját világot és most ezt nem tudják illeszteni a történésekhez. Buszokkal szállították a közönségüket. 

Jelen esetben a történések jelentenék a valóságot ami most szembe jött velük. Most azt láthatjuk hogy próbálják ezt belehajlítani és kényszeríteni a saját világukba. Mármint a vereséget. Ami innen nézve még groteszkebb képet ad róluk, a gondolkodásukról. Miután lelepleződtek, a manipuláció igazságként való elfogadtatása továbbra is cél, de egyre nevettségesebbé és súlytalanabbá teszi őket. Szomorú. Nem hiszek abban hogy valaha meggyógyulnak. Utolsó lehelletükig ragaszkodni fognak a saját képzeletvilágukhoz. Azt tanultam erről hogy egy nagyon erős félelem tartja őket ebben a világban. Ez a félelem szüli az ellenségképet is. Ki is vetítették magukból az országplakátokra, meg a nemzeti konzultációkra. Az egy kórlelet volt arról, mi minden van a fejükben. Téboly...

 Nem is tudják hogy másik világban élnek, sőt azt sem hogy az amit a valóságról gondolnak az valójában nem az. Ilyen emberek mindig lesznek közöttünk, de ha ez társadalmi méreteket ölt, akkor tud olyan mentális károkat okozni mint ami velünk történt az elmúlt 16 során. Elképesztő.

 Sokan elitélik azokat az indulatokat amik most a felszínre jöttek és jönnek, és a manipulativ világban élők nem is értik honnan jön ez a "gyűlölet". Nos ez is csak egy visszajelzés amiből nem sokat értenek. Nincs önreflexió ami segítene ezt megértetni velük. Válasz/reakció arra amit műveltek. Ezekkel az indulatokkal találkozva esélyt kaphatnának arra hogy megismerjék, micsoda károkat okoztak az emberek lelkében. Ez az indulat egy tükör, amiben megláthatják bűneiket. De nem hiszem hogy ez menni fog nekik.

 Ma friss a levegő. Nem tudom meddig marad ez így. De amíg így van, szabadnak érzem magam és minden percét élvezem.

Jó reggelt Magyarország!

A Duna a Visegrádi Várból, illetve a koronázási ékszerek másolata a kiállításon 2026 május 23-án.