Rákom története

A FRISS HÍREKET ENNEK A LAPNAK AZ ALJÁN TALÁLOD


Ismerőseim barátaim előtt az elejétől sem titkoltam, de a tágabb értelemben vett ismerősők felé most (2015 szeptembere) kezdett érezhetően szállingózni a hír, ezért most láttam elérkezettnek a pillanatot hogy megosszam veletek

rákom

történetét.

A ráknak 1000 arca van. Erről a tipusról (egyfajta pajzsmirigy rák) azt mondták, lelki eredetű. Ez engem is érdekelt, mert amit az orvosok megtudtak állapítani az annyi, hogy esetemben nem genetikai eredetű megbetegedésről van szó. Magyarul az életem során "szedtem" össze. Olyan változások történtek az életemben, melynek egy el nem hanyagolható eleme, tünete, jele a rák. Sokan, sokféleképpen vélekednek a kialakulás okairól úgy általában. Legtöbben a saját életük tapasztalatai alapján mondanak véleményt. Hisz nincs is olyan család ahol ne lenne érintve valaki. Ezekből az okokból aztán számtalan változat születik. És bizonyosan meg is történnek ezek. Minden történetnek van/lehet igazsága. De az hogy az én esetemben milyen okok vezettek ide, az egy sok éves szerteágazó feltérképezés eredménye lehet. És az egy másik történet.

És most akkor az evilági történések, majdnem időrendben:

 2007-2008 környékén már nagyon kövér voltam. Akkoriban csak egyszer mertem mérlegre állni a Miskolctapolcai barlangfürdőben ami majdnem 125kg-ot mutatott. Nagy valószínűséggel nyomhattam azt megelőzően 130-at is. És akkor megszületett bennem a döntés hogy változtassak. Hogy lefogyjak, és felelősen tegyek is valamit az egészségemért, és így a családomért. 
2008 egyik estéjén a számitógép előtt ülve, a nyakam mélyén felfedeztem egy csomót, és végigszaladt rajtam a hideglelés: Ennek semmi keresnivalója sem lenne ott! Ez volt az a pont amikor eldöntöttem lefogyok és változtatok. Az új életforma sok szép dolgot adott (vissza), és ez a sikerélmény erőt adott a folytatáshoz. Önbecsülésem lett, hogy meg tudom csinálni. Nem volt véletlen az időzítés sem. Apám 38 éves korában halt meg rákban. Stresszes ember volt (bár neki nem voltak súlyproblémái), és a gyomra is érzékeny volt. Ez el is vitte. Nálam 38 évesen jött el a változás ideje. Kíváncsi voltam egyáltalán megérem-e apám korát. Ebben nőttem fel. Nos lefogytam, kocogtam, de az a csomó azért csak ott maradt. Volt bennem egy remény hogy talán felszívódik valahogy, de nem.
  Ezért elkezdtem vele orvoshoz járni, és kiderült hogy ott van egy olyan hogy pajzsmirigy, és hát azokra nőhetnek mindenfélék amiket leinkább göböknek szoktak nevezni. Ebből aztán van hideg, meg meleg, meg jóindulatú meg rosszindulatú is, de mondták, hogy kontrollra kell járni, és ha nem nő akkor nincs baj. Egyébként is a rosszindulatú az ritka mint a fehér holló. Nos a felismerés hozta első vizsgálatok után 2011-ben kerekedtem fel ismét, hogy megnézessem mi újság vele. 2011-re sikerült 42kg-ot leadni. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy azt éreztem, mintha nőne. Egyébként nőtt is csak lassan. Nagyon lassan. És akkor beindultak az ilyenkor szokásos vizsgálatok: vérvétel, ultrahang, izotóp vizsgálat. Biopsziára már nem jutottam el.. Kaptam hónapokkal későbbre időpontot, és aznap mikor elindultam autóval, egy baleset miatt beállt az autópálya és fél órás késéssel értem csak be a rendelésre, és már nem fogadtak. Ez a vizsgálat akkor már a sokadik volt. Feldühödtem mert megint hónapokat kellett volna várni az újabb vizsgálatra. Otthagytam őket, és így félbe maradtak a vizsgálatok. Mint aztán kiderült (amit előre nem lehetett tudni) ennek sem lett volna sok jelentősége, ugyanis a részletes szövettanig minden leletem negatív volt, és a pajzsmirigy funkcióm is normálisan működött. A világon semmi jele nem volt a ráknak, azon kívül hogy ott volt ez a göb amire az orvosok azt mondták ilyen sokaknak van.
 A nagy fogyás következtében az epehólyagom megtelt a sok zöldségtől kövekkel, és így 2012 elején epeműtétre került sor. Az altató orvost tájékoztatni kell, minden egyéb dologról, és én mondtam ezt a göböt. Rögtön kérdezték mi van vele? Mondtam hogy járok vele konrollra, de ez akkor már nem volt igaz. Az epeműtét sikeres volt, de nem hagyott nyugodni a dolog. 2014-ben azt éreztem, mintha el kezdett volna nőni amiről aztán kiderült hogy nem nőtt, legalább is a 2011-es adatokhoz képest nem, de nagy volt. Legalább 4,5 cm-es, Már szabad szemmel is észre lehetett venni, főleg hogy lefogytam. Ha ivás közben nyeltem, groteszk módon emelkedett fel a nyakamon. Azt gondoltam na elég:  Végére járok ennek a dolognak! Ugyanezeknek a vizsgálatoknak csak a labor részét tudtam megcsináltatni rögtön 2014 március áprilisában, egyébként az első időpont amit áprilisban adtak endokrinológiára, (ahol adták volna a beutalót a további vizsgálatokra) az november 28-a volt! 7 hónapot kellett volna várni.. (no comment) Nos azt gondoltam hogy ennyit nem fogok. És segítséget kértem baráti körből, illetve privát útra tereltem azokat a vizsgálatokat amiket lehetett, hogy előrébb jussak időben. Miközben jártam a vizsgálatokra megtörtént az autóbaleset is ami biztosan nem segített ebben az ügyben, de ma már tudom (2017) nincs kapcsolat a kettő között. Legalább is csak közvetve. Nos megkezdődött a rohangálás egyik helyről a másikra. Érd, Székesfehérvár, és a Bp-i Jahn Ferenc kórház között ingázva végül a Honvéd kórházban kötöttem ki, ahol végre 2015 március első hetében megműtöttek.

Honvéd Kórház

A kórházi dolgozók és az orvos is csillagos 5-ös! A jobb lebenyt eltávolították. Ez egy struma volt. Biztos láttatok már, főleg idősebb embereken ilyen nagy tumort a nyakon. Ez akkorára is megnőhet mint egy gyerekfej. Hát én ilyet nem akartam magamnak köszönöm szépen. A szövettan sajnos május 6-ra, 6 héttel később lett csak meg. Ez viszont gáz..
 És az eredmény nem lett jó. Az a bazi nagy tumor rákos volt. Hogyan közlik veled hogy rákos vagy? Tudod mikor beszélsz az aszisztenssel telefonon, majd kínos csend, és azt mondja: "Adom a főorvos urat"...:)

 Előtte mindenki azzal veregette a vállamat, hogy minden rendben lesz. Ez a pajzsmirigy elváltozások között is ritka. Mi mást mondhattak volna?
 Május 6-tól azt éreztem talán eljött az én időm is, és hálás lehetek hogy túléltem édesapámat pár évvel. Végül is én sem kallódtam el, talán a gyerekeim sem fognak. Családban nőttek fel, sokat foglalkoztunk és foglalkozunk velük. Ami tőlem telt azt beletettem.. Az egészségemért is sokat tettem, talán későn. A tavalyi autóbaleset is nagyon közel hozta az elmúlás élményét.. Azt egy percig sem éreztem, hogy kész lennék itt mindennel. Illetve bármit itt tudok hagyni, de a család, és a gyerekek.. nos ez már nem olyan egyszerű dolog..

 Június elején tehát ismét megműtöttek, ahol eltávolították a teljes pajzsmirigyet (a bal lebenyt is), és egy nyirokcsomót is, hogy utánanézzenek az áttéteknek.
  Tudok küzdeni és ezt be is bizonyítottam már mikor nem csak lefogytam, de életmódot is változtattam. Persze a súlyom állandóan ingázik, de sosem tértem vissza már abba az elhízott korba. Azóta is mozgok, kocogok, egészségesen eszem 8 éve.  Azonban ez sem óv meg, ha Istennek más a célja velem.
 Ami tőlem telik azt igyekszem beletenni. Testünk a szentlélek temploma, és nekem ezt észben kell tartani.
Spirituálisan sokkal közelebb érzem magam Istenhez, Jézushoz. Biztonság érzés van! Az Úr közel! Az Íge is közel. Épp ma olvastam ezt a csodálatos igét, ami a Rómaiakhoz írt levél 15. rész 13. verse:
"A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által."
 Egészséges életmódomat tekintve egyébként nem tudok már többet beletenni mint amennyit beletettem az elmúlt 7-8 év során. És jelentem nem ez fog megmenteni, ha ebből fel fogok állni! Ezzel is úgy vagyok mint a kövérséggel: Ami tőlem telik megteszem, de nem ettől fogok meggyógyulni. Ez csak a lelkiismeretem miatt fontos. Hogy ami rajtam áll, azt tegyem bele, és ne várjam a sültgalambot. Aki gyógyít az Jézus. Aki vár halálom után az Jézus. Ezért ebben az egész kérdésben a legfontosabb szál Jézus és az én viszonyom. Hogy merre megyek, mit értek meg, és mit kell tennem? Ezért biztosan nem fogok erőmön felül fűhöz fához rohangálni ilyen olyan segítségért.

 A balesetemkor nem voltam bekapcsolva. Nem vagyok rá büszke, de így történt. A becsapódás elötti pillanatban megadtam magam a helyzetnek. Összekuporodtam egy magzati pózba és jöjjön aminek jönnie kell. Ugyanebben a pózban tértem magamhoz az útszélen. Hogy kerültem oda? Senki sem tudja. Sokszor eszembe jut ez a kép. Szimbólikussá vált. Hogyan is lehetnék hatással ezekre az eseményekre? Ezek olyan erők melyekhez én kevés vagyok. Van viszont egy név aki segítség ezekben a lehetetlen helyzetekben. Jézus. Ez megtapasztalás lett a számomra. Valóság.
 Nos az sebészorvos az első rossz leleteket látva azt mondja az esély a gyógyulásra szinte 100%, mert hogy ebből a fajta rákból van a legjobb esély a felépülésre. Ez idővel ki fog derülni. Van-e, lesz-e áttét, és hogy az esélyek hogyan változnak idővel. Ha engem kérdeztek én szeretnék maradni, mert azt szeretném, hogy a gyerekeimnek ne kelljen azt átélnie amit nekem kellett gyerekként. A többit meglátjuk.

2015 június 07. Vasárnap.

 Pénteken tehát újraműtöttek (a második), és hála Istennek ismét sikeres volt. Úgy értem nem történt semmi váratlan esemény. Most megint várakozni kell az eredményre. Remélem nem 6 hetet. Kivették a bal lebenyt is, és a jobb oldalból egy nyirokcsomót. Nem fogok csodálkozni, ha a bal oldal is rossz lesz, mert S. barátom aki ugyanezzel küszködik csak ő előttem jár időben egy évvel, szinte napról napra ugyanaz történik velem mint vele. Így előre tudom mi fog rám várni. Azonban ha a nyirokcsomóban is rossz lenne, az tényleg rossz lenne. Úgy értem akkor nem lehetne beszélni lokális problémáról.
Nagyon örülök, hogy a műtét jól sikerült, de lelkileg megviselt, hogy 3 hónap alatt 2x kellett végigmenni ezen a nem túl kellemes procedúrán. Azt is tudom, hogy a gyógyulás nagyon lassú, az egész nyaram rá fog menni. De ez legyen a legnagyobb problémám. A kórházból metróval jöttem el Kelenföldig, ahol Bea felvett autóval. Jól érzem magam, koradélután egy nagyot aludtam, és holnap reggel kell menni vissza varratszedésre, illetve felírják a gyógyszereket is. Ettől a hormontablettától tartok egy kicsit. S. "vicces" dolgokat mesélt róla. Hát majd meglátjuk, nálam milyen mellékhatások fognak jelentkezni. Ez az a gyógyszer amit a most már nemlétező pajzsmirigyem miatt kell majd szednem életem további részében. És "sajnos" megadtam magam a vérnyomás gyógyszer előtt is. Elkezdtem szedni a Talliton-t, mert be kellett látnom hogy segít. Még bízok abban, hogy ha újra el tudok kezdeni járni futni, akkor egy 10-12kg leadásával, javul majd ez is. Hát meglátjuk. Most csak várakozunk az eredményre és úgy megyünk tovább.

2015 június 25. csütörtök

Tegnap megtudtam a második szövettanom eredményét. Negatív lett, az az jó lett. A pajzsmirigy és a kivett nyirokcsomó is. Váratlanul ért. Rosszra számítottam. Nagyon megörültem, és csak most a jó hír hallatán szakadt fel bennem sok feszültség.. Nagy megkönnyebbülés. Ma reggel bent voltam Gondos doktornál aki kivette az utolsó varratot, megkaptam a zárójelentést, megkaptam a beutalót a Kékgolyóba. Az onkológus neve Sinkovics doktor.

O.O.I.
(Országos Onkológiai Intézet)

2015 június 30. Hétfő

Előző pénteken sikerült Sinkovics doktort elérni, és rögtön behívott hétfőre. Téboly volt ez a nap. Az orvossal egyidőben kezdődött a felvételim a masterre a LFZE-re. És egy nappal ezelőtt kezdődött a jazztábor balatonon ahova már nagyon vártak.
Mindenesetre Sinkovics doktor fogadott, és augusztus 24-re kaptam időpontot. 23-án bemegyek kapok egy injekciót, majd másnap bevonulok. Kapok egy kapszulát amit be kell kapni. Ezzel 5 napig leszek elzárva jó sok folyadékkal. Egyébként továbbra is jól érzem magam, csak a műtét óta nem voltam kocogni, viszont jóízűen eszem és jönnek fel a kilók. Elkezdeném a futást de jelenleg 40 fok kánikula van. Mindenesetre egy diétát már el kell kezdenem.

2015 augusztus 17 Hétfő

Jövő héten vonulok be. A hormon gyógyszer nem hogy nem hozott kellemetlen mellékhatást, de csak pozitívat. Az emésztést például nagyon rendbe rakta. Eltűnt egy folt a bőrömről ami még évekkel ezelőtt jelent meg.. Hogy mi mindennel függ össze... A sugárkezelés ideje alatt nem szedhetem a hormontablettát. A bennem lévő hormonokat egy injekcióval fogják kihajtani a bevonulásom előtti nap. Ettől azért tartok egy kicsit. Meg majd amikor újra elkezdem szedni. Meglátjuk. Hangszert szeretnék bevinni. Egy hét, és még vendéget sem fogadhatok. A laptopomat beviszem, és megpróbálok dolgozni. Azzal gyorsan megy az idő. Múlt héten voltam laborvizsgálaton. Az eredményért holnap megyek. Remélem nem lesznek benne rossz hírek. Tumor szempontjából nem voltak benne rossz hírek, de szív és érrendszer szempontjából igen... Azért az elég groteszk lenne, ha a rák kezelés közben elvinne egy infarktus.. :)

2015 augusztus 28. Péntek

Túl vagyok az első sugárkezelésen. Ma jöttem haza a kórházból 5 nap után. Ez tulajdonképpen arra való, hogy a műtétek után megmaradt pajzsmirigy csonkból is kihaljanak a rákos sejtek ha vannak, és ennek a csonknak magának is el kell halnia, mert ha nem így lenne, akkor később újraindulhat a baj. Ezért ezt a kezelést megismétlik újra február végén. Addig egy kontroll vizsgálatra kell mennem november végén. A hormon tabletta leállása és újraindítása simán ment. Tünetmentes. Bár ezt nem akarom elkiabálni, mert csak ma vettem be először a gyógyszert 5 nap után. Ebben az 5 napban elkülönítenek harmad magammal egy erre a részre kialakított helyen ahova bezárnak egy sugárveszély nevű ajtó mögé ami csak számzárral nyílik. Itt nincs vizit, de az orvos lejön minden nap és megkérdi minden ok e az ajtóból röviden. Az ételt is leteszik addig mi a szobánkban várakozunk és mikor kimennek akkor mehetünk a kajáért ami szokatlan de legalább finom. Tényleg. Az 5 nap bezártsága volt a legnehezebb. Jó emberekkel kerültem össze. Interneteztem meg vittem a klasszikus gitáromat és tudtam gyakorolni is. Azért pihenésnek nem nevezném. De végre túl vagyok ezen is. A hormon gyógyszer beindítása simán ment.. Nem jelentkeztek mellékhatások. A kilók jönnek fel, és lelkileg még nem állok készen egy újabb kúra futamra. Pedig nagyon muszáj lenne. Csak hát ez az év azért sok volt már. 3x voltam kórházban, és a jövő év is ezzel fog kezdődni. Egyelőre ennyi..
Beindul az év, sok a tennivaló.

2015 november 22


Ma megtudtam egy kedves orvos ismerősömtől, aki utánajárt a dolgaimnak és arról tájékoztatott, hogy betegségem nem genetikai eredetű, így genetikai vizsgálatra nincs szükség. (Egyébként nem terveztem) Egy hét múlva megyek kontroll vizsgálatra.


2015 november 30


Nos elmentem a 3 hónapos kontroll vizsgálatra, ami állt egy vérvételből (5 kémcső) és egy mellkas röntgen felvételből. Hála Istennek, nem lettek rosszak az eredmények. Vagy legalábbis nem mondták: "Birta Úr, mikor tudna bejönni?.. Csak a pajzsmirigy funkciójának ellátására szolgáló Letrox gyógyszer adagját emelték fel 150-ről 200-ra. Sajnos a szűnni nem akaró lassú de alattomos hízásom oka is kiderült a vérképből. Úgy hogy ettől most azt remélem, legalább nem hízom tovább. Mindemellett december 3-án elkezdtem diétázni megint. A kocogással is próbálok lépést tartani, de az őszi náthák, új és új formában öltenek testet a családban. Ezért nehéz rendszerességet vinni a mozgásba. Mindamellett hogy most nagyon sok a munka (hál' Istennek), próbálok nem görcsölni azon, ha most nem úgy megy az "egészségprojekt", mint ahogy szeretném. Idővel.. 

Ha tünetmentes maradok, akkor legközelebb február végén megyek az újabb kezelésre.

2016 január 22
Pár nappal a kontroll után elkezdtem diétázni. Azzal a módszerrel ahogyan eddig is tettem. Február végéig csinálom. Egészen a következő sugárkezelésig. Utána is nagyon oda akarok figyelni természetesen. Mai állás szerint 10kg-ot fogytam, és most már érzem is rendesen. Könnyebbnek érzem magam. Jó érzés. Kezdem megszokni a kis adagokat az evésben. Nem is tudok már sokat enni.
Szóval fogyok, de szigorú diéta miatt, és nem egyéb okok miatt.

2016 február 22.


Nos a héten megismétlik a sugárkezelést. Ma voltam laborvizsgálaton, meg egy hormonelhajtó injekciót is kaptam (holnap reggel kapok egy ugyanilyet), amit holnap is kapok, és akkor szerdán befekszem, akkor még egy labor, és remélem megkapom a kapszulát még aznap. Aztán hétfőig csak "pihenés". A mostani labor eredményem is holnaputánra lesz meg. A diétában már 14kg-nál járok.

Azt hiszem a kórház 5 napjában bejelentkezem, de csak röviden.

2016 február 27. O.O.I. Kékgolyó utca

 Bejelentkezésem időpontjában a 4. nap estéjén, illetve éjszakáján írok. Behoztam magammal a laptopot, internetem is van.. Ez a kezelés sokkal simábban zajlott, mint az első. Nem voltak mellékhatások. A diéta végeztével próbáltam figyelni hogy mit eszem itt. Ha hazamegyek ráállok a mérlegre és kiderül. Ismét elkezdem a futást is... No de, Volt MRI vizgálatom és a főorvos úr szerint rendben vagyok. Holnap után hétfőn délelőtt engednek haza, akkor fogom megtudni a továbbiakat. Mindenesetre nagy öröm, hogy a reményeknek megfelelően van a testem. Két szobatársam van. Fiatalabbak mint én és jó fejek. Velük jobban telt az idő. De az első két nap egyedül voltam. A stratómat behoztam és tudtam gyakorolni amennyi csak belefért. Ez is laborvizsgálattal indult. Vezettem videónaplót ezeket belinkelem ide. Ha az egészségi állapotom így marad, akkor egyre kevesebbet fogok bejelentkezni itt. Csak a kontrollok idején. Még van dolgom. Ennek természetesen nagyon örülök.

2016 február 29

Ma végre hazaértem.

A bentlétem alatt rövid 2-3 perces videónaplót vezettem melyet most megosztanék veletek.

2016 március 1

Egy napra rá, hogy hazaértem, egy kedves ismerősömtől kaptam egy linket amin egy régi 1958-as református igehirdetés olvasható, amit Joó Sándor tartott anno.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe, mert sok nagyon fontos dolog van benne, a betegségről, az egészségről, gyógyulásról, illetve a gyógyulás módjáról és céljáról

link a prédikációhoz

március 6

Nem szeretem, mikor azt mondják: Legyőzted a rákot! Szerintem saját magát csapja be az a rákos aki úgy gondolja magáról hogy ő legyőzött bármit is. A halál szele szerénységre, önvizsgálatra indít. Emlékeztet a múlandóságra. Arra hogy porból vétettünk és ismét azzá leszünk, és ez akkor is így van, ha nem hiszünk semmilyen földön túli dologban. Semmit sem viszünk magunkkal abból, amihez itt annyira ragaszkodunk. Nem szabad menekülni ilyenkor, és 10 körömmel ragaszkodni a földi életbe mintha az tudná visszaadni az egészségünket, de legfőképpen nem szabad ennek a görcsös akarásnak tulajdonítani az egészség időleges visszakapását. Mert sokan próbáltak meg pozitívan gondolkodni, és mégis meghaltak, akárhogy is akartak. Mintha ezt magadra tudnád húzni. Megmaradt bennem egy gondolat amit annak idején Déri János mondott mikor beteg lett. Azt mondta: "Ha bele döglök is túlélem." Nem élte túl. Pedig ha valaki akkor ő igazán akart volna még maradni. mindent megpróbált, és minden segítséget igénybe vett, amiről azt gondolta segít rajta. Hát nem segített. Pedig nem kell ilyenkor szaladni. Fel kell tárni a szív rejtett titkait, mert a titkok és a problémák gyökere onnan jön. És lehet hogy rövid időn belül szembe kell nézni a teremtővel. És ha ő még ad időt itt, az kegyelem, és az azt jelenti Istennek még van terve velem itt. Ehhez hogyan illeszkedik az a gondolat, hogy én legyőztem volna bármit is? Szembe kell nézni azzal ami úgy is megkerülhetetlen, és meg kell vizsgálni mi vár ránk, ha most kell meghalnunk. Hiszen előre ki tudja mi lesz betegségének végkimenetele? Mikor közölnek valakivel egy rákos diagnózist, ki az aki tudja mennyi ideje van még hátra? Az orvosok a leletek alapján, és a tapasztalataik alapján tudnak következtetni, hogy kinek milyen esélyei vannak, és mennyi idejük van még. Ez az orvosság így meg így meg így hat. Ha életmódot változtatsz akkor ez, meg ez meg ez történik? De ki merné mondjuk a teljes vagyonát feltenni, arra, hogy amit mond az úgy is lesz? Ha ezt beveszed, ha ehhez elmész és megcsinálod amit mond, akkor én a lakásomat teszem rá, hogy meggyógyulsz. Na melyikőtök biztos a saját módszerében ennyire?
 Vajon a baleset napján egy csodálatos koncert után ki gondolt arra, hogy rövidesen a halállal kell szembenézni, és közülünk az Andrisnak el is kellett mennie. Ő ennyi időt kapott. Vajon ki az közülünk aki ezzel szembe tud menni, és a saját kezében tudja tartani az életét? Hm? Melyikőtök gondolja azt egy percig is komolyan, hogy ő legyőzhet bármit, és bárkit is? Értitek ezt?
 Most újból megkérdezem: Hogyan gondolhatja bárki is hogy ő legyőzte a rákot? Na és hogyan? Pozitívan gondolkodtál? És az meddig elég? 1 évig? Vagy 20 évig? És utána mi lesz? Az már mindegy? Dehogy mindegy.. A tested megöregedhet, de a gondolataid soha. Nem szerénységre, kellene hogy indítson? Nem arra kellene hogy indítson, hogy elgondolkozzunk mi történik velünk halálunk után??? Még ilyenkor is csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy hogyan tudnánk itt maradni? Miért? Mert ki akarjuk tolni az idejét annak hogy szembenézzünk a halállal. 

Ha egy ilyen esemény sem gondolkodtat el az élet fontos dolgain, és azt gondoljuk, hogy foggal, körömmel harcolunk, az mit tanult ebből az egészből?
 Az onkológián sokféle esettel találkoztam. A rák nagyon sokszínű. 1000 és 1000 féle változata van. Olyannal is találkoztam akinek 3x kellett szembenéznie a halállal a rák 3 különböző formájában. Amikor valaki azt állítja hogy ő legyőzte a rákot, az olyan mintha azt mondaná: Legyőztem a halált. Legyőzted a halált? Ugyan hogyan? Most már itt maradsz a földön? Dehogy győztél! Időt kaptál! Ez óriási különbség. Ki tudja mikor üti fel a fejét testedben újra. És a gondolat elüldözése és tagadása, mind csak feszültséget szül, mert a problémát odázza csak el. Azt hiszi, ha nem vesz tudomást róla, akkor tesz jót magával. Ez önámítás, és a baj kódolása, időzítése.

Hé! Mi mindnyájan ugyanabban a cipőben járunk! Melyikünk marad itt?

Az hogy engem most tünetmentesen engedtek el a kórházból, az nem a statisztikáknak köszönhető, hanem annak a kegyelemnek amit Istentől kaptam, hála legyen Neki érte. Nem kerültem meg, csak időt kaptam. Értitek a különbséget? A cél nem az ittmaradás önmagában, hanem hogy bejárd azt az utat amit Isten adott neked. Jézus az aki legyőzte a halált. Ő volt aki meghalt helyettünk. Helyetted és helyettem. Azért hogy nekem ne kelljen. A halál nem az innen való távozásunkat jelenti csupán. A halál az Isten nélküli reményvesztett állapotot jelenti. A mi legnagyobb betegségünk nem a rák, hanem az a hályog ami szemünkön van, és nem engedi, hogy meglássuk a reménységet ebben a gyötrelemben. Ezt a bizonyosságot, nem magunknak neveljük ki, hanem szintén kapjuk. Ajándék ez. Én magamtól biztosan nem tudnék így helyt állni ezekben a próbatételekben. Ez kegyelem és kutya kötelességem, hogy tudjatok róla. Semmi sem olyan erős a világon mint a szeretet. De nem az a szeretet, ahogy én szeretném hogy megmeneküljetek, hanem az a szeretet, ahogyan Jézus tudja megmenteni az életeteket!


2016 szeptember 4.

 Egy kicsit elkésve folytatom naplómat. Most volt augusztus elején az első fél éves kontrollom ami állt egy laborvizsgálatból. Hál istennek ez jó lett. A gyógyszer adagom is maradt annyi amennyi (200). Sajnos a hízásra való hajlamom jelen állás szerint nem fogható erre a dologra. Sinkovics doktor szerint egész életemben küzdenem kell a súlyommal. Most azért már hetente 3x, 4x elmegyek kocogni, és a kajára is próbálok odafigyelni. Mindig beiktatok gyümölcsnapokat stb. De a fogyás nem megy. Úgy értem visszahíztam az év elején leadott 15kg-ból 8-at. És nem tudom visszatornázni. Ez rémségesen elszomorít. Hát ez van. Nem adom fel. Küzdök tovább a kilókkal.
Egyébként 5 éven át fogok kontrollra járni, félévente. Ebből évente egyszer lesz röntgen is. Most nem volt. Legközelebb februárban. Amikor is jelentkezem újból.

2017 február 8.

A féléves kontroll vizsgálatom eredénye negatív lett. Hála Istennek. Röntgen nem volt, de Sinkovics Doktor Úr végig tapogatta a nyakamat. Legközelebb augusztus végén megyek a következő kontrollra.

2017 augusztus 24.

Az imént tudtam meg telefonon, hogy a leleteim negatívok lettek. Nagyon örülök az eredménynek. 

2018 február 9.

A féléves kontrollvizsgálatom eredménye: negatív

2018  augusztus.

Negatív.

2019 március 6.

A kontrollok alkalomról alkalomra "nehezedtek". 2015-16 félévente ismétlőtik. Kezdetben előre kaptam időpontot a zárójelentésemre/ambuláns lapomra. Azt kb úgy másfél évvel ezelőtt mikor elmentem, kaptam egy „dorgálást” hogy nem kértem időpontot. Mondom ha tudtam volna hogy kell kérni, egészen biztosan megtettem volna. Én a papíron szereplő időpontra jöttem. (Ahol volt hogy még az évszám is el volt írva). Aztán újabb fordulat jött: A telefont nem veszi fel senki. De egyáltalán. Annyira nem, hogy 10 napon keresztül naponta nem kevesebb mint 35-40 alkalommal hívtam az osztályt sikertelenül. Aztán felhívtam a központot és azon keresztül kapcsolták az aszisztenciát, ahol elpanaszoltam, hogy nem lehet megfelelni a kérésüknek.. Erre aztán ott kaptam egy időpontot, amikor is ismét elvégezték a kontroll vizsgálatot. Nos fél év múlva már az aszisztenciának ki lett adva: Nem adhat időpontot! A kör bezárult. Azt mondták reggel 7 és fél 8 között kell telefonálni. Ebben a fél órában 27-30 alkalomnál többször nem tudtam telefonálni. De 10 napon át sikertelen volt a próbálkozásom. Ha ehhez hozzáadom, azt az egyébként nem elhanyagolható tényt, hogy én tulajdonképpen rákszűrésre járok, mert hogy az voltam, akkor ez a rendszer még nehezebbé válik. A kontroll eredményét is telefonon lehetne megtudni. Ez azt jelenti, hogy egyszer be kell menni időpontot kérni, majd újból be kell menni a vizsgálatra, és harmadszorra is be kell menni az eredményért. Vagy bízni a szerencsében hogy felveszik a telefont.

2019 március 14.

Végül elmentem előzetes egyeztetés nélkül, és megcsinálták a kontrolt. Negatív lett.