Egy stúdiózás kapcsán..

Második alkalommal volt szerencsém részt venni a Rádió 22-es stúdiójában egy 2 napos felvételen (köszi Balázs). Remek kollégákkal körülvéve. 4 fúvós, dob, basszus, és én gitáron. Rájátszásokkal. Igazi blattolós meló. Nem tudod mire mész, mi lesz az anyag amit fel kell venni. Csak azt tudtam hogy wah pedált vinni kell hasonlóan a tavalyi évhez. Egy nap 15 rövid 2-3 perces darabot vettünk fel, összesen tehát 30-at. Minden szerzőre pontosan 17 perc jutott, akárhol is tartottunk utána jött a következő. A kották előző este érkeztek meg, nem volt már idő rá megnézni. De nem is sokat segített volna. Ezek egy amerikai egyetem zenész növendékeinek a munkái voltak. Feladatul kapták, hogy írjanak és hangszereljenek rövid darabokat, (számunkra ismeretlen szempontok alapján) melyeket egy zenekarral rögzíteni is kell nekik (ezek voltunk mi), és gondolom hogy ezeket aztán majd benyújtják beadandó feladatként.

És hát itt kérem csudákat láttam, melyek gondolatokat indítottak el bennem, és kérdéseket vetettek fel.

Általános volt hogy a kotta tele volt hibákkal. Értelmezhetetlen akkordjelzésekkel mint például az “E maj7(sus4)” és hasonlók. (Én azért megfogtam :) ). A leggyakoribb hiba hogy a ritmusképletek leírásánál a lehető legértelmezhetetlenebb módot választották. Valószínűleg azért mert a beírás után a szoftverre hagyhatták annak értelmezését, és a legritkább alkalommal lehetett követni a negyedek vagy a nyolcadok helyét. Ami 7/8-ban már elég vicces. Főleg hogy az ütemmutató felosztását is részenként másképp értelmezte. Másik dolog hogy a rövid hangok nem pontozva hanem 16-od szünettel voltak leírva, melyek nagyon besűrítették a kottaképet. De a legparádésabb az igénytelenség, hogy le sem ellenőrizték a saját munkájukat, mert volt olyan kotta ahol néhány ütemből egyszerűen kihagyták az akkordjelzést (ahol játszanom kellett volna), de olyan is volt ahol hallhatóan a gitár egy ütemmel arrébb volt írva mint a basszus. És ezekre jött még a fúvós. És online hallgatta a szerző, és egyetlen egyszer sem szólt hogy valami itt nem stimmel. A karmester konkrétan azt mondta hogy látja a partitúrában hogy azt játszom ami oda van írva de annyira rosszul szól, hogy kérte hogy az ő füleséből vegyék ki a gitárt.

A legtöbben nem tudták hogy a gitár transzponáló hangszer. Mire kigyúrtam a figcsit 19. fekvésben, az első feljátszás után szólt hogy: Ja nem! Bocs, az egy oktávval mélyebben van.
Tavaly volt olyan gitárkotta ami basszuskulcsban volt leírva. Idén a basszusgitáros lebogyózott akkordkottát kapott. Mission Impossibile...

Én is egyetemi tanár vagyok, és ezeknek a munkáknak több mint a felét nem engedtem volna el a felvételig. (Volt egy darab amit nem vettünk fel) Legalább tanuljanak meg kottát írni. Szerintem itt kezdődik. És hát moll helyett dúr volt írva, a fúvósok mollt játszottak én dúrt, és senki sem szólt hogy hééé.. Az biztos hogy sok tapasztalatot és rutint szereztem vele én is. Gitárosként nekem nem volt szabad fül után javítani még a nyílvánvaló hibákat sem, mert ha ez egy beadandó feladat akkor a hibáknak is ott kell lennie. Nem az a dolgom hogy javítsam hanem hogy feljátszam. Elképedtem hogy egyetemi szinten milyen alacsony a színvonal. Illetve nem tudom hogy a tanár hol melyik ponton alkalmaz bármilyen kontrollt ahol visszajelzést adna hogy ez katasztrófa? Ezeket a felvételeket aztán együtt visszahallgatják? És?

Borlai Gergő mesélte hogy L.A.-ben egy híres zenei intézményben tartott mesterkurzust dobosoknak. Vinnie Colaiutáról mesélt nekik, és azt mondta nem tudták ki ő…

Változó világban élünk. Most ahhoz kell hozzászokni hogy semmi sem állandó, minden folyamatos változásban van. Azok az alapértékek melyek megkérdőjelezhetetlen etalonok voltak ma nem azok. Legyen az elméleti, kottatechnikai evidencia, vagy korszakalkotó zenész. De akkor miből táplálkozik a ma zenésze ha semmi sem fontos? Mit tanít a tanár, ha ezek a munkák eljutnak a stúdió felvételig? Hogyan tanulják meg akkor az alapokat? Mit néznek el a tandíjért cserébe? Felhigult ez az egész.