R.I.P. Sylvain Luc

 Pár napra vagyok csak attól hogy betöltsem az 54-et. Ebben a korban egyre többen mennek el. Pedig még nem kellene. Ez még nem az a kor. Bátyámat is a közelmúltban veszítettem el aki 57 évesen hunyt el. És most itt van ez a hír ami teljesen megdöbbentett. Tudom, a családi tragédia miatt biztosan érzékenyebb vagyok én is ezekre a szomorú hírekre. De Sylvain Luc 58 éves volt még csak. Ő az én korosztályom.

Sosem szerettem olyan gondolatmenetekbe menni hogy van-e olyan hogy "a világ legjobb gitárosa". Mert természetesen nincs. De ha választanom kellene, hogy ki az a gitáros aki az én értékrendszerem szerint "a legjobb" akkor kétség kívül őt választottam volna. Hogy miért? Nála minden megvolt a legmagasabb szinten. Elképesztő erővel tudta az érzelmeket közvetíteni. Egyetlen hang megformálása már kivételes volt nála. Kimeríthetetlen technikája volt ehhez. Megélte hangszerén a teljes szabadságot, gyakorlatilag azt csinált amit csak akart a hangszeren. Csodálatos volt a gitárhangja. Elképesztő technikai arzenál, mind mind a "sztorinak" alárendelve. De minden sztori végetér egyszer. Az övé most. Játszott szólóban, duóban, zenekarban, klasszikus gitártól a torzitós gitárig mindenen. És mindegyik kivételes előadás volt. Játszott kortárs zenét, de a legdallamosabb és fülbemászóbb jazzt is Stefano DeBattista zenekarában. Páratlan harmóniakifejező készsége volt. Ötletek kifogyhatatlan tárháza. Egy másik már korábban elhunyt géniusz gitáros Allan Holdsworth úgy nyilatkozott róla: "Ez elképesztő! A zenéje pedig mélyen megérint."

Nagyon szerettem a gitárjátékát, és végtelenül elszomorít hogy meghalt. Isten vigasztaló kegyelme legyen a szeretteivel, és mindazokkal akik szerették és ismerték őt!